A véres programra hajnalban vonultunk ki Budapestről. Az autókat és a civilizációt magunk mögött hagyva sétáltunk föl a hegyi tanyára. Elég fura a csordogáló patakparton, erdő közepén található tisztáson baromfiudvart, disznóólakat és tehénistállót találni. Erre nem jár a róka, nem pusztit a menyét? A tanya gazdái fogadtak minket, akik egy jurtaszerű rönkházban laknak.
A tanya állatainak száma megszámlálhatatlan: van több tehén, most épp vemhesek, lovak, póni, malacok, mangalica, baromfiudvar, nyuszik. Itt biztos, hogy mindig van munka, ganalyoznivaló. A gumicsizma itt kötelező kellék, mi is jól beleragadtunk a sárba.
A disznóölés elég fájdalmas történés. Ezért a saját fusztráltságunk legyőzése és a hangulatteremtés miatt jelentős mennyiségű pálinkát iszogattunk meg. A házi főzésű innivaló segitett előkésziteni a gyomrunkat a nehéz, zsiros falatok előtt.
A disznónk Dezső volt (vagy Józsi), egy 250 kilós herélt. Állatbaráti módon fejlövést kapott, aztán kivéreztettük, perzseltük, majd a tanult hentesünk darabolta. Készült belőle finom hurka és kolbász, sütöttünk tepertőt, főztünk sváb disznótoros káposztát töltött gombócokkal, a vacsora sült karaj volt és töltött szűzpecsenye. Volt, aki egész nap sürgött-forgott, volt, aki messziről elkerülte a tetthelyet és inkább bent, a főzésben segédkezett. Jómagam a fotóriporter szerepét vállaltam.
A véres munka közepette "lazitásul" csirkét etettünk, nyuszit simogattunk, tehenet fejtünk, s a lovakat kiengedtük legelni. Volt kenyérdagasztás, majdnem sajtkészités, ganalyozás.
A képek magukért beszélnek. Jó nap volt.
Fekete Tanya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése