Női hétvége

A másik női program, amiben szerepem volt, a Gazdagréti Református Gyülekezet női hétvégéje. Még májusban csináltunk páran egy női napot (link), s annak a sikerén felbuzdulva elindult bennünk a vágy, hogy egy egész hétvégét a témának szenteljünk. A gyülekezet egyik lelkész(nőj)ével összefogásban hárman szerveztünk programot csaknem 40 hölgynek.

 

Péntek estétől vasárnap délutánig voltunk együtt Piliscsabán, a Lelkiszolgálat Házában (www.lszh.org). Csodás napsütéses őszi időnk volt, igy a benti programok mellett tudtunk töltődni a természetben, a hegyvidéki település utcáin sétálva. Meghivott előadónk nőként, feleségként, anyaként, munkatársként, betegként mondta el, milyen nehézségekkel szembesült ő, ill. szembesülhetünk mi életünk során. Az élet erdejében nehéz eligazodni, főleg, ha a mások és saját elvárásainak is meg akarunk felelni. Gyakorlatilag folyamatos bizonytalanság, bizonyitási vágy és nehézségek vesznek körül minket.

A gondok erdejéből egyetlen megoldás van: ha nem magunkba és a gondjainkra nézünk, hanem felfelé, Istenre. Ez az üzenet nemcsak a hétvégén hangzott el, hanem a HVG női konferenciáján is (amiről épp az előző bejegyzésemben irtam): krizishelyzetbe előbb vagy utóbb mindenki kerül élete során, ez elkerülhetetlen. Viszont rajtunk áll, a hitünkön vagy hitetlenségünkön múlik, hogy beleroppanunk, vagy éppen megerősödve állunk fel a nehézségek után. Engem mindkét program sok nehézségen átment előadója arra buzditott, hogy mosolyogva, az áldást és terhet elfogadva viseljük életünket. Mert ugye a boldogság nem feltétlenül a látható világ kellékei között lakik...

Női hétvégénken is a test, szellem és lélek hármas egységének harmóniájára törekedtünk. Hallottunk tanulságos előadást (szellem), megmozgattuk magunkat a táncos dicsőités-terápia és séta során (test) és megnyugodtunk beszélgetésben, énekben és imádságban (lélek). Megtanultuk, hogy igenis időt kell szánni magunkra, a külsőnkre, egészségünkre, ám ne a világ által támasztott követelményeknek akarjunk megfelelni, hanem a Biblia által többezer éve felállitott elvárásoknak.

„Csak Istennél csendesül el lelkem...” – nagyon is szükség van az elcsendesedésre, ma, a rohanásban, a zaj és a teljesitmény világában. Ez olyan, mint viharban nyugodtan aludni, nem kétségbe esni, agyalni, intézkedni, hanem várni és remélni. „...csak tőle várom reménységem”.

A hétvége képei nem tudják megmutatni, miről is szólt igazán az együttlét. Őszinteségről, egymás felé való nyitottságról, szeretetről és erőről. Erőről, ami segit a hétköznapokban, aminek a segitségével ilyen programokat hozunk össze „szabadidőnkben” és aminek a segitségével lesz talán folytatása is a kezdeményezésünknek. Mert jó nőként Istennel lenni. Ez volt a cime a programunknak, ekként próbálunk élni.