A lélek és a test nagytakaritásáról szeretnék most szólni inkább.
Az egyik útmenti templomnál olvastam a következőt: "Easter is the cleaning up for Christmas.", vagyis "Húsvét a nagytakaritás karácsony előtt." Hát nem találó igy összekötni a két legnagyobb keresztény ünnepet? S ha már tavasszal, ünnep előtt nagytakaritjuk a házat, akkor miért ne tarthatnánk egy kis testi-lelki tisztitást?
Húsvét előtt 6 hetes böjt van. Idén én is úgy döntöttem, szüksége van a testemnek egy kis kontrollra. A télen felszedett plussz terebélyesedéséve szembeszálltam: tilos a késő esti vacsora, ha lehet édesség helyett gyümölcs legyen, s nem eszem húst péntekenként. Nagyjából sikerült is terv, hamar eltelt ez a pár hét. Legközelebb szigorúbbra fogom a böjtöt, s némi tisztitó diétát is beiktatok.
A testi tisztitás mellett nem feledkezhettem meg a lelki megtisztulásról sem. Az utóbbi hónapokban vittek az események a hátukon. A régi és új munkák, a tanulás és szakdolgozat, rendezvények. S közben nem volt időm a gondolataimmal, kétségeimmel foglalkozni, tisztázni a terveim, a lehetőségeim. S ekkor jött a nagyszerű lehetőség: lelkigyakorlatra mehetek egy általam már régóta ismert nővérhez! S épp húsvétkor!
A lelkigyakorlatról nehéz beszámolni, nem is szeretnék. Javaslom mindenkinek, igazán feltöltő és megújitó kiszállni a hétköznapokból, a napi rutinból és a kötöttségekből, mégha csak pár napra is. Én elhagytam laptopot és telefont, redukáltam az érintkezést másokkal, s csak hagytam a napok folyását. Segitségemre volt Sister Rita, aki irgalmasrendi nővér, tapasztalt lelkigyakorlat vezető. Ő intézte el, hogy bent lakhattam a Sisters of Mercy (irgalmasrendi nővérek) rendházában. Még mielőtt fekete ruhás női alakok és komor, barátságtalan szobák képe jelenne meg előttetek, ki kell ábránditanom titeket: a nővérek a 21. században élnek, mint mi, civil ruhát hordanak, adnak a külsejükre, frizurájukra, otthonosan berendezett szobákban laknak, van mobiltelefonjuk és facebook profiljuk. Betérni közéjük már egy lépés a megtisztulás felé: a modern, csupa fény épület virágoskertekkel van körülvéve, odabent pedig a nővérek virágoznak mosoly és kedvesség formájában.
A húsvét megélése mindig feladat számomra. Valahogy elfeledtük mit is ünneplünk, miért és hogyan. Csak úgy túlesünk rajta általában. Esetleg van csokinyúl és festett tojás. No meg sonka.
A nővérek közösségében újra tanultam az ünnep lényegét. Részt vettem a szertartásaikon. Csütörtökön az utolsó vacsorára emlékeztünk, a prédikátor pap szimbolikusan meg is mosta több résztvevő lábát. Pénteken délután Krisztus keresztre feszitésével egy időben mi is végigkövettük a Passiót a Biblia segitségével. Szombaton éjjel amolyan "tűzgyújtó" ünnepet ültünk: a feltámadás reggelére várva kint tüzet raktunk, majd a fényt a pap egy gyertyával behozta a templomba, s szétosztotta köztünk, akik kis gyertyákat tartottunk. Ez az Eastern Vigil, húsvéti vigilia. Vasárnap reggel a feltámadást ünnepeltük. Rengeteg virággal, dallal, fénnyel.
Húsvét. Megújulás. A remény ünnepe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése