Indián nyár

Kiskoromban sosem értettem mit jelent az indián nyár. Biztos valami misztikus, sejtelems dolog. Aztán megértettem a vénasszonyok nyara fogalmát, nyárutó, őszelő, amikor még melegen süt a nap. Mostan inkább az indián nyárra szavaznék, főleg hogy szinte testközelben vagyok az indiánoktól...

Az idei ősz nem annyira meleg és napos mint a tavalyi. Az első amerikai őszöm elkápráztatott ezernyi szinével és hosszúra nyúlt napos heteivel. Idén többet esett az eső, s igen korán, már szeptemberben hűvös, fázós estéink voltak. Viszont az elmúlt héten mégis megmutatta magát a melengető ősz.
Tavaly már irtam az itteni hihetetlen szinorgiáról. Autózom az úton és szó szerint tátva marad a szám. Az út melletti erdők zöldje, világitó napsárgája, meleg narancsszine és pikáns vöröse a szemnek már-már felfoghatatlan kihivást jelent. Ráadásul ha süt a nap és kék az ég valami giccses képnek gondolnám a valóságot az orrom előtt. Ilyenkor legszivesebben felhivnék valakit, hogy megpróbáljak szavakkal elmondani a lehetetlent. Ezt látni kell.

Kiszállok az autóból és a házunk előtt a lágyan lengedező szél az arcomra hullajtja a napsárga leveleket. Hull az elsárgult levél... s mégis valami annyira élő fénye és pozitiv üzenete van.
A hétvégén a fényképező masinámat is magammal vittem, de az elkészült képek mégsem adják vissza a valóságot. Azért mellékelek pár illusztrációt.

Gondolkodtam azon, hogyan lehetne a magyar őszt is megszinesiteni. Azt hiszem, hazatértem után ültetek egy juharfát, s reménykedem hogy szines leveleivel elhozza majd az amerikai őszök hihetetlen szinvilágát. Addig meg ámulok és bámulok ideát, s reménykedem, hogy minél később jön meg a tál végtelen fehére.