Csingiz Ajtamatov: A versenyló halála című regénye amolyan szovjet kisregény. A kirgiz szerző népszerű volt a szovjet időkben, ám regénye népszerű lehet ma is. A történet 195o-ben játszódik, már túl vagyunk a második világháborún, a kolhoz-rendszer kialakításán, a kommunizmus fénykorát éljük épp. Kirgizisztán a nagy Szovjetunió része, ahol oroszul beszélnek és építik a szocializmust.
A regény főhőse a Gülszári nevű "poroszka" ló és gazdája, Tanabaj. Az életük több ponton is találkozik. Tanabaj az, aki betöri a vadlovat, háziasítja, neveli, táplálja. Majd átadja a párt és a téesz éppen aktuális vezetőjének, hogy ő parádézzon a kivételes felépítésű lovon. Évek telnek el, Tanabaj közben küzd az elemekkel. Hol ménest terelget, majd egy juhnyáj juhásza lesz. A kegyetlen időjárási körülmények és a hiányzó anyagi és fizikai feltételek mellett próbál helyt állni és tisztességes párttagként és termelőként, gazdaként gyarapodni. Mellette van felesége és gyermekai, akikkel a munkákhoz mérten költözik.
Hátrahagyja a falusi házat, felköltözik a hegyre, jurtában lakik, átvészel kemény teleket. S aztán öregségére visszakapja Gülszárit, aki megismeri első gazdáját és hűségesen szolgálja öreg korában is. Most már nem lovagolnak, nem parádéznak rajta, hanem szekér elé fogják. Aztán kimúlik a ló, s csaknem vele végzi Tanabaj is. Ő megéri néhány feljebbvalója "bukását", a saját pártkönyvét is bevonják, megszégyenítik. De ő megy tovább.
Engem ez a történet Hemingway: Az öreg halász és a tenger című művére emlékeztetett. Csak éppen itt az öreg halász egy öreg gazda, aki nem csónakban ül, hanem egy szekéren és nem a nagy hallal csatázik, hanem a saját lovával.
Az élet és az elmúlás regénye ez. Amit még akkor is érdemes elolvasni, ha már nem kötelező irodalma a nagy Szovjetunióból.
Egy kis úti ajánló Kigizisztánba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése