2017. augusztus 11., péntek

Elhagyott kastélyok nyomában

Elhagyott házak után elhagyott kastélyok nyomába eredtem. Ezek a képek júliusban készültek Horvátországban.

Darda, Eszterhazy-kastély

Ha nem a klasszikus horvát tengerpart felé autózunk, hanem a déli határt Mohács irányából közelítjük meg, akkor rájövünk, hogy a mi Baranya megyénk nem ér véget a határnál. A határ túloldalán folytatódik Baranya, csak éppen itt Baranja-nak hívják.

Itt is a magyar falusi képhez hasonló utcák, házak, földek fogadnak. Ne feledjük, ez a Duna-Dráva völgye, nagyon termékeny terület, gazdag halakban, vadakban. Innen látszódik a pécsi Mecsek csúcsa és a Villányi-borvidék is. És igen, itt is vannak kisebb dombok, borászatok. Meg sok almafa.


Aztán a falvakon áthaladva érdekes táblákat látni. Az egyik egy Eszterházy-kastélyhoz irányít. A Darda (Dárda) nevű település határában kétszintes U alakú későbarokk-neoklasszicista stílusú épület áll. Üresen, elhagyatva. Hiányoznak az ablakai, a teteje még épphogy tartja magát. Az épület körül óriási fák jelzik, hogy itt valaha gondozott kert, park volt. A régi kerítésből még a kapu megvan. Egyébként egy közeli kocsma mutat csak életjelet és a kastély melletti focipályán folyik épp edzés.


Aztán autózok tovább és újabb gyöngyszemre bukkanok. Bellye nevű település mellett már az útról látszódik egy ősfás park és egy magas, kihalt épület. Itt útbaigazító tábla nincs, így csak vakon indulok el a "látványosság" felé. S aztán többet találok, mint gondoltam.

Bellye, Savoyai Jenő vadászkastélya

Egy hatalamas, régi birtokközpontba keveredek. A platánok és gesztenyefák között szépen elrendezve klasszicista stílusú kétszintes épület, mögötte egy helyi horvát táblán Mária Krisztina Parkot jelez. Ezek szerint a Habsburgoknak is van az itteni birtokokhoz némi köze. Utána olvastam, és kiderült: a török kiűzéséért jutalmul kapta Savoyai Jenő herceg a Habsburg uralkodótól az itteni birtokokat. Aztán ő vadászkastélyt épített a területre, de igazán sosem élt itt. 


A "főépület" mellett kis kápolna, mögötte pedig az uradalmi, cselédségi épületek.  Ezekben még ma is élnek, amolyan ikerházak, társasházak lettek. Van amelyik felújítva, de a többség romos állapotban. Az uradalmi épületek mögött pedig raktárak, traktorok, kicsit lejjebb a helyi posta és kisbolt. Itt a feeling már inkább retro-szocialista: a régi történelmi épületeket szocialista szobrok és jelképek díszítik. De kihalt minden. Az épületek üresek, romosak. S mint kiderült, a főépületig, a valódi vadászkastélyig el sem jutottam. Szóval ide még vissza kell jönni. 


Szóval a történelem tovább él. Minden kor rajta hagyja a nyomát az épületeken, utcákon, településeken. Érdemes nyitott szemmel járni és az útikönyvek által nem említett, s utak által elkerült helyekre is bemenni. 






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése