Az írótól már olvastam egy könyvet, A viskó elég felkavaró, elgondolkodtató történet, nem lehet semlegesen viszonyulni hozzá. A mostani regénye is különleges, a történet valahol a jövőben és a múltban, illetve a kettő között játszódik.
A főhőse Lily, aki egy hajókatasztrófát túlélve a teremtést, a férfi, a nő és Isten viszonyát, a bűnbeesés történetét "dolgozza fel", mégpedig úgy, hogy visszamegy a bibliai kezdetek idejére.
A könyv olyannyira bátor, hogy például a történetben a bűnbeesés almája a címlap ellenére füge, s a bűnbeesés okozójaként nem Évát nevezi meg, hanem Ádámot, a férfi magányát, elfordulását Istentől és társától.
- Tehát - folytatta John - most, hogy egyenesen a fénybe nézel, látsz valahol sötétet?
- Sehol - felelte a lány. - Egyáltalán nincs sötétség.
- Pontosan. Tehát még egy kérdés. Hogy keletkezik bármiféle sötétség vagy árnyék?
- Valami a fény útjába áll?
- Igaz, de mi van, ha senki és semmi nincs, ami az útjába állna?
Egy pillanaton belül már tudta is a választ.
- El kellene fordulnom. Csak így jöhetne létre a sötét.
- Pontosan - helyeselt John. - Isten a fény, és Bennük egyáltalán nincs sötétség. Semennyi.
...
- Mindenki átmegy a tűzön, aranyoskám, de az Ő szeretetének lángja érted van, nem ellened. Mindentől megtisztít, ami nem Szeretet.
...
Ádám oda fordult, ahonnan vétetett - a föld felé - és abban, valamint keze munkájában kereste az értelmet, az azonosságot, a biztonságot, és a szeretetet. Én is hasonlóan viselkedtem. Arra fordultam, ahonnan vétettem. - Ádám felé.
...
Ám Isten nem hajlandó olyanná válni, mint amilyenné mi lettünk, és erővel és hatalommal élni. Megvan benne a bátorság, hogy elfogadja, sőt hagyja minden döntésünket. Aztán csatlakozik hozzánk a sötétségben, melyet mi hozunk lefordulásunk által.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése