Haragszomrád

Egy nagyszerű könyvet olvastam, amit Gary Chapman Az öt szeretetnyelv kifejlesztője írt. A mostani könyvének a címe A szeretet másik arca: a harag. A harag, a düh, a megbocsájtás témaköreit járja körül nagyon logikus és érthető módon.

Mint kiderült, a harag nem valami abszolút rossz és bűnös dolog. Hanem az emberi természetünk szerves része, válaszunk az igazságtalanságra, a bűnre. Viszont a haragunkkal kezdenünk kell valamit: a szeretet jegyében tettekre kell váltani és megoldani a problémát, helyreállítani a  kapcsolatot a másik emberrel.

A probléma megoldása kétféleképpen történhet: az egyik, hogy szembesítjük a másikat a haragunk okával, a másik, hogy felülemelkedünk és elengedjük a problémát és ezzel a haragot is. Egyik sem egyszerű, befolyásolnak minket ebben az érzéseink, az indulataink, amiket kordában kell tartanunk. Ha rosszul csináljuk, akkor dühkitörés vagy elfojtás történhet, s a megoldás helyett tovább nehezítjük a problémát.

A harag lehet igazságos, amikor tényleges oka van. Ebben ez esetben miután szembesítettük a másikat a haragunkkal, s a másik bocsánatot kért, megbocsájtás következhet. De a megbocsájtáshoz két ember kell, s ez is egy döntés, nem egy érzés, tudatosság van mögötte.

A harag lehet igazságtalan, amikor nincs igazi oka, inkább a sértettségből, a be nem teljesült álmainkból, az elvárásunkból adódik.

Szóval a "haragszomrád" hozzáállás és játszmák önmagukban nem vezetnek célhoz. Öszintén és nyíltan kell kommunikálni és egymáshoz közeledni, hogy tisztázódjon, vajon igazságos vagy igazságtalan a harag és azt hogyan oldjuk meg.