A jégen

Na ezt a hétvégét is "megúsztam", tovább gyakoroltam a vízen járást, s tettem egy sétát a Balatonon.

A múlt hétvégi hegyi-havas élmények után ezen a hétvégén tavas-jeges programok jöttek. A hosszan tartó december-januári időnek köszönhetően nemcsak az utak jegesek és csúszósak, hanem a természetes vizeink is.

Több év után először fagyott be úgy a magyar tenger vize, hogy 2o-25 cm-es vastag jégpáncéllá vált, s ezáltal Európa legnagyobb jégpályává alakult. Irigykedve néztem az ismerősök képeit, akik keresztül-kasul suhantak a tó jegén. Aztán jött a döntés: ebből én se maradhatok ki.

Álltatnyomok jégbe fagyva 

A korcsolyázás nem az erősségem. Későn kezdtem eme nagyszerű sportot, s hát az eszközt igénylő sportágakban sosem jeleskedtem. Évek óta nem volt a lábamon korcsolya, a saját korimnak lába kélt ugyanis, így most egy kölcsönkorival próbálkoztam.

Kilátás a tó közepéről a partra. A "karcolások" a mi nyomaink.

Az északi part jól ismert strandja nyáron még fürdésre, úszásra, SUP-ra csábított minket, most viszont a vízi sportok téli változata következett: kori és jéghoki 1oo-15o méterre a parttól.

Nem voltam valami jégtáncos formában, egyetlen eséssel éltem túl a jeget. A tó itt biztonságos volt, bár látszódtak a korábbi rianások, repedések, de azok szépen újra be is fagytak.

Volt, ahol jégtorlasz alakult ki az olvadó és újrafagyó, "dagadó" tó jegén, ezeket a torlaszokat szépen átlépve tovább lehetett siklani.

S most is siklunk tovább, immár jég és tó nélkül. Várva a tavaszt, a nyarat, hogy újra fürödhessünk.