Hogyan ünnepel egy hétköznapi magyar ember október 23-án? Leginkább sehogy.
Örül, ha szabadnapot jelent az ünnepnap, idén sajnos ez nem jött össze. Vasárnap van, vasárnap amikor amúgy is otthon lennének a népek, főként, mert most még a boltok sem nyithatnak ki.
A nem hétköznapi magyar ember kivonul Budapest utcáira. Emlékezni, "ünnepelni", vagy éppen ellentüntetni.
S hogyan ünneplek én? Mit jelent nekem ez a piros betűs ünnep?
Megértést.
Ami folyamatos, nem egyszeri, nem egyszerre történik. A találkozások, a riportok, a régi képek, az archív videók segítenek, hogy megértsem, felfogjam, mi történt 1956-ban, s mit jelent ez ma nekem, nekünk.
A 2o1o-es írásomban említettem Pétert. Ő még köztünk van, s jelképesen ma is zászlajára tűzi a szabadságot, a magyarság értékeit, hitét. Legyen érte neki ezért hála.
A korábbi írásomban említettem Máriát is. Mária nénit, aki időközben elment közülünk, erről is beszámoltam. Idén leginkább őt ünneplem. Az ő életét, túlélését, és igen, a halálát is.
Nekem az ünnep már a múlt hétvégén elkezdődött, az ő sírjánál. Annál a sírnál, ahová nem mennek ki koszorúzni, nem látogatják rokonok, mert ő a szabadságharc egyik ismeretlen hőse, s alig van már valaki, aki még emlékszik rá, s őrzi szívében az ő szavait.
Szabadságharcos, így mondta ő egykor: szabadságharcosok voltak, nem forradalmárok. Az ő Széna téri szabadságharcos csapatát pedig egy egyszerű munkásember vezette, akiről korábban semmit sem tudtam, nem is hallottam. Viszont Szabó János "bácsi" (ahogyan Mária néni emlegette) fotója egy óriásplakáton jött szembe, nehéz lett volna nem észrevenni, épp aznap, mikor a sírkertbe tartottam.
"Éljen a magyar szabadság!"
Ide linkelek néhány videót és írást, melyek mostanában jelentek meg, s jóbarátaim a szerzők.
Pigniczky Réka: Memorial Project
Szentkirályi Ödönbá visszaemlékezése
Szentkirályi Endre írása
Eörsi László könyvei
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése