Stockholmban játszódik a történet, 1978-79-ben. De 1o évvel korábbi eseményeket is felidéznek, hiszen az 1968-as diáklázadások és európai forradalmi hangulat meghatározta az akkor élt fiatalok életét. Három fiatalember életébe nyerünk betekintést. Ők a dzsentlemenek, vagy inkább dzsentri módra élő alternatív művészlelkek.
Alig múltak 2o évesek, de már bohém múlt van mögöttük. Egyikük író, akit maga a regény írója testesít meg. Másikuk költő, akit már gyerekkorában felfedeztek. Harmadikuk zenész, aki egy hatalmas mű megírására készül, s néha jazzkoncerteket ad barátaival.
Hárman laknak egy lakásban. Munkájuk és bevételük alig van, inkább az esti tivornyák, a nők, a kocsmák határozzák meg életüket. Még mielőtt az életnek nekiindulnának, máris kiábrándulnak belőle. Melankólikus, passzív állapotban élnek, különösebb célok és tervek nélkül. A háttérben néhány rejtély is meghúzódik, például, hogy a költő Leót psziciátrián kezelik, s többször kell visszahozni az életbe. Henry, a zenész van, hogy hónapokra eltűnik, hol katonaként szolgál, hol épp dezertőrként bújkál, hol épp egy csinos lánynál ejtőzik. Klas a két fiú életének figyelemmel követője, aki próbálja megfejteni őket, de nem sikerül neki.
Eltűnt személyek, 2. világháború alatti titkos lőszergyár és a gyártulajdonos fenyegetése. A berlini fal építése, titkos útlevélhamisítók, fülledt párizsi vagy londoni éjszakák. A történetnek nem lehet pozitív vége, hiszen az egész sztori a pusztulás felé tart.
Nem volt könnyű olvasmány, egy kicsit Boris Vianra emlékeztetett a szürke-fekete képekkel és az ironikus humorával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése