"A búcsúzás után (mondta a mesemondó) jön a távozás. S ha már egyszer elmentél, tízezer emléket fogsz még felfedezni, amit továbbra is magadban hordozol: érintéseket, illatokat és képeket.
Csak a távozás után jössz rá, hogy a benned lévő város megváltozott, és útjai immár más célok felé kanyarodnak. A szerelem végét a szerelem nélküliség követi, amikor szakadatlanul hajsznolni kezdheted mindazokat a dolgokat, melyek felejtést hozhatnak, de korábban félrelökted őket, amikor küzdhetsz az új utak ellen, és hasztalan próbálsz visszatérni ahhoz, ami azelőtt voltál.
Van azonban egy másik lehetőség is. A szerelmet, míg tart, csak félig ismerheted meg, a másik felét akkor fogod felfedezni, amikor magad mögött hagyod. Ezzel a felfedezéssel együtt jár az a tudás, hogy a saját utad még befejezetlen. A térképek változnak, a kontinensek elmozdulnak, és a távlatok sem azok, melyekre emlékeztél. Az út ugyanis még nyitva áll előtted, és sok látnivalót tartogat, de csak akkor, ha van bátorságod belátni, hogy az első lépés mindig a távozás."
Az író indiai, viszont maga a mű az ezeregy éjszaka arab világába repít. Összeköt kúltúrákat, évszázadokat és embereket, ahogy minket is összekapcsol ezzel a mesével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése