Általában az éves munka fáradalmait nyáron külföldi nyaralás keretében szoktam kipihenni. Idén az év első 3 hónapját még Amerikában töltöttem, igy nekem a külföldi nyaralás mondhatni megvolt. Hazatérésem után Franciországba is ellátogattam májusban, igy az európai úti élményeim is teljesültek. Mi marad akkor a nyárra? Magyarország!
Irány Magyarország, irány a magyar vidék. Pár hete kiderült, hogy lassan beérik az álláskeresési folyamat, amibe már egész jól beleszoktam. Jó lesz beleszokni a teljes munkaidős munkába és időbeosztásba. No de ha nyár közepén kezdek dolgozni, akkor idén nem igen lesz szabadságom! Igy előrehozott szabit vettem ki.
Mosoni Duna túra
Az elmúlt két hétben 4-5 helyszinen fordultam meg. Jártam otthon Mándokon, a szüleimnél, a családnál. Aztán a kis keresztlányom nyaralt nálam Budapesten, ez nekem is nyaralás volt: 5 éves gyerekszemmel és gyerekprogramokat kutatva jártuk a várost. Ezután egy felnőttprogram jött: két nap evezés a Mosoni Dunán. Majd önkéntes tanára voltam a CTP középiskolás táborának Tatabányán. S legvégül jött egy balatoni hosszúhétvége. Egy másik hétvégét pedig jó barátom hegyi házikójában töltöttem a Duna-kanyarban. Ezek mellett kis egynapos kiruccanások vezettek a budapesti és Budapest környéki strandokra: Velencére, Leányfalura.
Ha a térképen berajzoljuk az útjaimat, a keleti országrésztől a nyugati határig keresztül-kasul szeltem az országot. Minden fáradtságos volt, szervezést és a tömegközlekedéssel szembeni türelmet követelt. De megérte. Rájöttem, hogy jó itthon lenni. Még ha macerás is az utazás, ilyen sokszinű tájat, finom izeket, és ennyiféle aktiv programot egy helyen ritkán találni. A nyár pedig bővelkedik fesztiválokban és szabadtéri programokban, amikre nem is kell előre rákészülni, csak bele bukkanunk épp amerre járunk.
Lássunk néhány élményt bővebben. Ha már Duna, akkor Dunakanyar. A viz közelségét nagyon szeretem. Idén a hatalmas dunai árviz miatt megkésve lehetett dunai túrára indulni. Igy először én is "szárazon" indultam útnak, fel a Dunaparton Göd-Vác-Kismaros irányába. Itt a vonatozás is élmény, haladni a Dunán felfelé, látni a közeli városkák és falvak tornyait, a Visegrádi hegység és a Börzsöny hegyoldalait. Jártam már erre számtalan bicajtúrán, a Börzsönyt pedig gyalog jártam be néhányszor. Most kedves baratomhoz, Anne-Mariehoz jöttem, aki a nyarakat kis házikójában tölti egy csodás kert közepén. Valódi megtisztulás volt itt lenni. A méhek, pillangók, énekesmadarak sokasága, az ablakokban látott látvány valódi lelkigyakorlatra adott lehetőséget. Azért kis kirándulás is belefért a két napba, amit ott töltöttem. Nagymarosra kirándultunk, ahol a parton halat ettünk, előttünk a visegrádi vár képe, mögöttünk a történelmi város macskaköves utcái és ódon épületei.
Evezőstúra csapata
A dunai kenutúránk Hegyeshalomnál indult, mégpedig a Lajtán. Vagyis a történelmi Magyarország nyugati határán. A Lajta szűk folyócska, de elég kanyargós, s a sodrása miatt a borulás elég könnyen megtörténik. A folyó partján töltés, a távolban energiatermelő szélerőművek. Tisztára mint a németalföldi festményeken, csak azokon hagyományos szélmalmok és a holland partvidékre épitett gátrendszerek láthatóak. A Lajtáról a Mosoni Dunára eveztünk, mégpedig át Mosonmagyaróvár városán. Ez már nyugat: rendezett kertek, kerités nélküli házak, udvarias emberek és sok szlovák, német turista és evezős. A Dunán felfelé is eveztünk, ez volt a legkeményebb része a túrának, hiszen a nap végén, a vacsora előtti éhes állapotban kellett a legjobban meghúzni a lapátokat. A lapátolást a halászi kempingben eltöltött sátorozós éjszakán sikerült kipihenni, majd másnap újra vizre szállni és még többet evezni a már széles, romantikus nádasokkal körülvett folyón. Sajnos a vizen fotózni nem tudtam... A látványt magamban rögzitettem.
A Velencei-tavat viszont későn fedeztem fel. Kiskoromban egyszer-kétszer jártam a Balatonnál, de a Velencei-tónál sosem. Pár éve kedves barátaim házában vendégeskedtem néhányszor, annyira megtetszett ez a csendes, ám mégis festői tó, hogy azon nyomban üres nyaralókat kezdtem nézegetni. Nyaralót még nem vettem, viszont az ottani strandokra nagyon szivesen leutazom. Kevesebb mint egy óra utazással jutunk Velence, Velencefürdő, Gárdony, vagy Agárd strandjaira. Előnyük, hogy a szabadstrand ingyenes és ápolt, s még a fizetős strandok is olcsók. A viz meleg, nem olyan sekély, mint a Balaton déli partja, s csodás a kilátás. Mi itt szereztük az idei barnaságunk alapjait pár hete.
A Balatonról külön fogok irni, mert az ottani élményeket nem tudom ebbe a bejegyzésbe sűriteni.
Csak biztatni tudok mindenkit, hogy induljunk útnak, mégpedig idehaza! Szárazon vagy vizen, két- vagy négy keréken.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése