Mesteri munka

A mai nap félhivatalos hire: a John Carroll dékánja elfogadta a mesteri diplomamunkámat! Ez amolyan szakdolgozat a mesterképzésen részt vevő végzősöknek. Az egyetemünk alapképzésén és a legtöbb mesteri szakon nem kell diplomadolgozatot irni. Aki viszont a kommunikációs tanszéknél diplomázik, annak igen szigorú követelményeknek kell megfelelnie.

Sokan kérdezték, hogyan lehetett a diplomaosztóm, mikor még szakdolgozatot irok. Erre a kérdésre korábbi bejegyzésemben (Graduation) már válaszoltam. Szóval teljesited a szükséges óra- és kreditszámot, csinálsz egy nagy záróvizsgát (comprehensive exam 3 általad választott tárgyból), majd megirod a diplomadolgozatodat.

Az egyetem ajánlása szerint jó, ha legalább egy évet szánsz a dolgozat előkészitésére és megirására. Nekem nem volt ennyi időm. Sőt: a két és fél év helyett két évbe sűritettem az egész mesterképzést. Tanulmányaim utolsó félévében már csak egy tantárgyam volt, s emellett inditottam el a nagy iromány elkészitését. A témát sokáig nem tudtam véglegesiteni, több ötletem is akadt. Végül azt választottam, amiről a legtöbb információm volt: a clevelandi magyarok kommunikációs gyakorlatát vizsgáltam meg a múltban és a jelenben, majd egy tervet készitettem a hatékonyabb jövőbeni kommunikációra. Hivatalos cimem: A Plan to Address the Communication Challenges of the Hungarian Community of Cleveland.

Nagyjából februártól júliusig tartott a kutatás és irás. Felkutattam meglévő szakirodalmakat,  rengeteg anyagot találtam a múltra vonatkozóan, viszont a "legfrissebb" nyomtatásban (értsd szakcikkben vagy könyv alakban) megjelent forrás a 8o-as évekből származott... Ez azt jelenti, hogy a közelmúltban (elmúlt 3o év) senki sem foglalkozott behatóan nemhogy a clevelandi, de az amerikai magyarokkal ill. az ő kommunikációs gyakorlatukkal. Ezért nekem kellett saját kutatást készitenem: interjút készitettem itt élő számtalan magyar származásúval - legyenek ők családosok vagy egyedülállóak, idősek vagy fiatalok, angolul vagy magyarul beszélők -. Felkerestem szinte az összes magyar szervezetet, egyházat, néhány vállalkozást, s kutattam, ők hogyan informálják a helyi magyar közösséget a saját dolgaikról stb. Ezen túl a clevelandi sajtót is nagyitó alá vettem: mennyire foglalkoznak a helyi tévék, rádiók, a napilap a magyarokkal ill. az etnikai közösségekkel. Megnéztem néhány dokumentumfilmet, más amerikai magyar közösségeket, s aztán irtam-irtam-irtam. 65 oldal lett belőle, egy meglehetősen mély kutatás szemléletes áttekintése.

A dolgozatommal nemcsak egy elméleti kutatást akartam késziteni, s oldalakat megtölteni az okosságaimmal. Valamit vissza akartam adni a Clevelandben élő magyaroknak. Hozzátenni ahhoz a közösséghez, amelynek én is tagja lettem erre a két évre. Azt hiszem ez a cél teljesült: a kutatásom eredményeit a helyi szervezetek felhasználják saját munkájukban. Igy például fejlesztés alatt van egy honlap, ahol az én ajánlásaimat figyelembe véve összegyűjtjük a Clevelandben élő magyarokat érintő hasznos információkat, rendezvényeket, szervezeti és egyházi hireket, vállakozásokat stb.

A dolgozatirás azért nem minden szempontból volt ennyire pozitiv. Az egyetem részéről nemcsak én, hanem a többi diák is több támogatásra, tanácsadásra számitott. Volt kijelölt konzulensem, viszont ő a tartalommal nem, csak a formával, stilussal, nyelvtannal foglalkozott. Azt hittem májusra elkészültem az egész munkával: szépen átküldtem a tanáromnak, aki hetek múlva megnézi, tetszik neki, értékeli benne a sok munkát, s pár javitást javasol csak. Július elején már azt hiszem, sinen van az ügy, javitom a kért hibákat, ám a végső véleményt a dékán mondja ki: szerinte hemzseg a dolgozatom a formai hibáktól, visszadobja, dolgozzak még vele. .... Hát ezzel a véleménnyel nehezen barátkoztam meg. Aztán végül egy amerikai-magyar ismerős lektort bekapcsolva rekordidő alatt átirom, átszerkesztem, s elnyerem a dékán jóváhagyását. Azon nyomban megyek nyomtatni, iktatni, s már meg is szabadulok gyorsan az egésztől.

Zárásul még egy gondolat. Az egész tanulmányom során a legtöbbet a tanácsadó tanárom segitett nekem. Dr. Stephenson elmúlt 8o éves, de azonnal reagált az emiljeimre, fogadott az irodájában, referenciát irt nekem, vagy éppen felvett az autójával ha arra volt szükségem. Mivel gyűjti a régi, kézzel irott dokumentumokat (s ezeket irodájának falán ki is függeszti), ajándékba egy magyarul irott mesterlevelet kapott tőlem: egy mándoki születésű, Kisvárdán csizmadiavizsgát tett fiatal diplomáját.  Ez a papir 1927-ben kelt. Az én diplomám 2o12-es keltezésű lesz!