Boston

 A hazavezető utam idén Bostonon át vezetett. Clevelandből egy reggeli géppel indultam, majd több mint 8 órám volt az átszállásra a bostoni reptéren. Kint ragyogó napsütés, bent levegőtlen zárt terminál - hát itt aztán nem maradok! Na igen, indulnék én várost nézni, sétálni, friss levegőt szívni, viszont a csomagomtól nem tudok megszabadulni. A szigorú reptérbiztonsági előírásoknak köszönhetően nincs csomagmegőrző, így a jókora kézipoggyászommal a hátamon indulok neki a városnak.

Boston kisváros, jól szervezett tömegközlekedéssel. A reptéri buszról a metróra szállok, néhány megálló és a belvárosban szállok ki. A metró épülete a város legrégibb épülete 1713-ból a régi országház (Old State House). Boston egyébként az USA legrégibb városa, innen indult az ország meghódítása, innen indultak az angolok elleni harcok, szóval jelentős szerepet játszott az amerikai történelemben. A belvárost átszelő Freedom Trail ezeket a jelentős történelmi helyszíneket köti össze. A járdán egy vékony burkolatjelzés (hasonlóan a berlini Falhoz) jelzi az ösvényt. A felhőkarcolók által uralt terecske közepén egy régi épület, összes ablakában karácsonyi koszorúk. Mögötte a Fanemil Hall, a vásárcsarnok. Oldalában hangulatos üzletek és kávézók, mellette sétálóutca, melynek végén hatalmas karácsonyfa áll. Innen már csak pár perc és a kikötőbe (Seaport) érek. Hangulatos, régi kocsmák, éttermek, a mólónál kikötött kishajók, némelyiken laknak is. Innen indulnak a kirándulóhajók a közeli szigetekre (a gépről láttam is a sok apró szigetet, s több világítótorony is van a közelben). A kikötőben van az Aquarium, s több múzeum is, amelyekbe majd legközelebb látogatok el (Museum of Fine Arts, Institute of Contemporary Arts). Lassan besötétedik, s én is nehezen cipelem már a holmimat, így ideje visszaindulnom. Nem sok időm volt erre a városra, többet majd jövő tavasszal látok belőle, ha minden jól megy.
Egyébként nagyon élhető, vidékies városka. Nincs hatalmas tömeg, nyomasztó zsúfoltság. Fentről a repülőgépről nagyon kedves tengerparti házakat, vidékies városképet láttam. Persze ez nem a legolcsóbb környék, Boston és Massachusetts állam a legdrágább amerikai környékeknek számít. Ahogyan az állam beceneve is jelzi, ez Amerika Lelke, Spirit of America.

Ami most kimaradt, az a közeli Cambridge városában a Harvard egyetem. Hihetetlen, de a város alapítása utáni évben már megalapították ezt a patináns iskolát. Az útikönyvek alapján érdekesnek tűnik az Afro-Amerikai Történelmi Múzeum is. S persze maradtak még hatalmas parkok (Boston Common), emlékművek, templomok... Majd legközelebb.

Karácsony ohiói módra

Behavazott táj Ohióban, majd hóesés Magyarországon. Fehér karácsony, igazi karácsonyi hangulat várt idehaza. A karácsonyi hangulatot a magammal hozott könyvvel fokoztam.Gondolnánk, hogy Ohióban állították az első karácsonyfát az USA-ban, hogy itt találták ki a karácsonyi nyalókákat (Christmas candy cane)?

Az ohiói karácsonyi történeteket tartalmazó könyv írói Ohióban születtek, itt élnek vagy itt éltek. Legismertebb közöttük Harriet Beecher Stowe, aki a Tamás bátyja kunyhójának is az írója. A történetek között volt jónéhány igazi mai sztori. Egyik kedvencem a bolgár származású író saját családi története, melyben a hagyomány szerint malacot sütnek. A malacka beszerzése és előkészítése után szembesül a család a fő problémával: a malac nem fér be a sütőbe. Másik kedvencem, ahol a karácsonyi vásárlási láztól és ajándékhalmaztól besokallva az író megfogadja, hogy legközelebb csak saját magát adja ajándékba. Vagy egy másik történetben a fölöslegesen kapott ajándékokat a gyerekek szegény, nélkülöző gyerekeknek adják. Azt hiszem én sem teszek másként: jövőre az ajándékokra költött pénzt adományként rászorulóknak ajánlom majd fel. Hiszen így nemcsak egy-egy embert ajándékozhatok meg, hanem olyanokat, akik ezt igazán értékelik is. S így tarthatjuk életben a karácsony csodáját, amely nem az ajándékokról szól, hanem az önfeláldozó szeretetről.

Boldog karácsonyt!

Christmas Stories from Ohio, edited by Dorothy Dodge Robbins and Kenneth Robbins

Karácsonyi kivánság

Egy mókás bejegyzést olvastam az egyetemi lapunkban:
"Ne ijjedj meg, ha egy piros ruhás, pocakos ember megpróbál téged egy zsákba szuszakolni. Csak mert téged kértelek karácsonyra."

Mást én se kérhetnék, nem is kérek. Nem vágyom ajándékokra, csomagbontásra és felesleges költekezésre. Csak rád, kedves barátom, barátnőm, családtagom, szomszédom. Az idődre, a figyelmedre, a meghallgatásodra, a közelségedre. Hiszen az én csomagomba sem fér sok, magamból tudok vinni, de abból sokat.

Nem interneten küldött karácsonyi jókivánságokra vágyom, ugyanis nem óhajtom a számitógép és a facebook előtt tölteni az ünnep idejét. Megteszi néhány kedves, kézzel irott sor (az amerikai posta gyors és megbizható, mégsem hozott nekem túl sok ünnepi lapot...). Megteszi egy találkozó, egy beszélgetés, a találkozásra való vágyakozás. Mert vágyom én is megérkezni, vágyok szeretetteljes fogadtatásra, s igen, örülnék ha rám is várna valaki (akár a reptéren vagy máshol...).

Zárásul a fenti sorok zenében. All I want for Christmas is You.

Legyen meghitt a karácsonyunk!

Hazaút előtt

Cleveland úgy döntött, hogy hó nélkül nincs tél, igy ha megkésve is, de tegnap nagyon szépen behavazódott a táj. A fenti kép is ezt illusztrálja, a házunk bejárata esti kivilágitásban. Ha minden jól megy - s nagyobb hóakadályok nem nehezitik az utam - holnap szárnyra kelek, s meg sem állok hazáig!

De hol a haza, otthon? Annyi időt töltöttem már távol az otthontól, hogy az otthon fogalma kezd átrendeződni. Otthon, ahol lehajtom a fejem, ahol a munkám végzem, ahol szükség van rám. Otthon, ahol szerető emberek vesznek körül és én is szerethetek.

Haza, Magyarország, Európa, a világ. Igen, ugyan hiányoznak itt dolgok, emberek, de hazám Amerika is, mégha átmenetileg is. Haza megyek, mikor hazarepülök, s közben már várom, hogy hazaérjek ide, vissza is.

Modern idők

Több tantárgyam keretében is foglalkoztunk a 21. század technikai vivmányaival és azzal, milyen hatással van a fejlődés a világra, a személyes életünkre. Nemrég az egyik újságban láttam egy érdekes cikket, a forditást itt közlöm. Ha nem is értek vele mindenben egyet, sok igazság van a gondolatokban.

Üdvözlünk a 21. században, ahol a ....
kommunikáció - vezetéknélküli
főzés - tűz nélküli
étel - zsirmentes
édességek - cukormentesek
munka - megerőltetés nélküli
kapcsolataink - gyümölcstelenek
hozzáállásunk - figyelmetlen
érzéseink - szivtelenek
házasság - szeretet nélküli
politika - szégyentelen
oktatás - értéktelen
hibáink - megszámlálhatatlanok
érveink - megalapozatlanok
ifjúság - munkanélküli
főnök - észnélküli
állás - hálátlan
igényeink - vég nélküliek
helyzetünk - reménytelen
fizetésünk - kevesebb és kevesebb
életünk - istentelen
jövőnk - élettelen

A vezető ha nem bennfentes

Egy igazán érdekes és tanulságos könyvet olvastam (a kötelező egyetemi irodalmat kiegészitve). A Harvard Business School dékánja az egyik szerző, hosszas kutatásának eredményeit összegzi a könyvben. Azt vizsgálta, hogy a 2o. század vállalatvezetői milyen háttérből érkeztek és az mennyiben befolyásolta a boldogulásukat, az előrejutásukat a ranglétrán.

Kis amerikai vállalattörténet a könyv. Választ ad sok ma létező vezetői mintára, hagyományra. Igen, a cégvezetők klasszikusan fehér férfiak, ők voltak akik először meghóditották ezt a kontinenst, városokat és vállalatokat hoztak létre. Viszont a fehér férfiak körében is meghatározó, hogy milyen vallásúak, milyen családból jönnek, hol születtek és milyen tanulmányokat folytattak.

A legsikeresebbek a protestáns vallásúak, őket követik a katolikusok és zsidók. A protestánsok leginkább a keleti parton hóditanak, a katolikusoknak több lehetősége van nyugaton és délen. A keresztények inkább megbizott vállalatvezetők, mig a zsidók cégalapitóként vesznek részt az üzletben.
A legelső vezetőknek nem volt szükségük divatos egyetemi oklevélre, viszont a 2o.század elejétől kezdett néhány iskola presztizsértékűvé válni. A Yale a protestáns oktatás fellegvára, a Harvard pedig az üzleti képzés top iskolája, ők kezdték az MBA-képzést is. Az üzleti élet vezetői jóval képzettebbek mint az átlag lakosok, a mesterdiploma és MBA szinte kötelező.
A születési hely még egy érdekes tényező. Az USA-n belül születettek közül a keleti parti lakosok a legsikeresebbek, nem véletlen, hiszen New York és vonzáskörzete a legfontosabb üzleti központ, itt szinte az anyatejjel szivták magukba a tudást a jó helyre született gyerekek. A Középnyugaton (Midwest) inkább a termelő, ipari üzemek hóditanak, itt lett sikeres Rockefeller is. A nyugati parton viszont sikerre számithatnak az újonnan jöttek: ezt a régiót népesitették be a legutójára, igy terem lehetőség az új generációknak, a külföldieknek is, s itt a leggyakoribb az új cégek alapitása is.
A külföldről érkezőknek meg kellett küzdeni az előrejutásért. Legtöbbször az első generáció nem is ért el vezetői tiszteket, viszont a gyerekeik annál inkább. A külföldiek leginkább a saját egyházukon és kis-közösségükön belül alapitottak cégeket, s ott boldogultak. Például a magyarok legendásan sikeresek voltak Hollywoodban a filmgyártásban.
A nők is nehezebben érvényesültek (erről már jónéhány bejegyzésemben irtam. A feketék viszont már a század elejétől alapitottak vállalatokat, bár arányaiban kisebb számban, s korlátozott területen. Ők főként a könyv- és lapkiadásban, a fekete közösségnek gyártott termékek (kozmetikumok, élelmiszer) hóditottak. A feketéknek az érvényesülésért a déli, tradicionálisan rabszolgatartó-államokat elhagyva az északi, iparosodott államokba kellett menniük.
S mit hoz a jövő? Vigyázat, a nők egyre inkább teret nyernek, a felsőoktatásban már maguk mögött hagyták a férfiakat, s lassan a vezetésbe is bekúsznak. A szinesbőrűek a 6o-as évek óta egyre sikeresebbek, óriásvállalatok élén álnak. S egy inspiráló adat számomra: az amerikai egyetemeken tanuló külföldiek sokkal sikeresebbek mint az amerikai kisebbség tagjai.
A változás tehát folyamatos, a lehetőség ott van mindenki előtt!

Mayo, Nohria, Singleton: Paths to Power. How Insiders and Outsiders Shaped Ameriacan Business Leadership. Harvard Business School Press, Boston. 2oo6.

Advent

Az amerikai karácsonyi őrületről már irtam. Érdekes, de náluk az advent, a koszorúkészités, a gyertyagyújtás nem igazán szerepel a hagyományok között. Vannak adventi naptárak, de azok is inkább az ajándékokról, a gyerekeknek szánt édességekről szólnak, s nem az ünnepre való bennsőséges készülődésről.

Most néhány szokatlan adventi ötletet szeretnék bemutatni. Jómagam odahaza ilyenkor már kicsit ünnepi diszbe varázsoltam otthon a lakást, koszorút készitettem (rendesen fenyőágakból és termésekből), s a karácsonyi ajándékok megvásárlása helyett is inkább valamit barkácsoltam, valami személyeset készitettem. Volt, hogy adventi naptárat is magam készitettem. Apró ajándékokat, édességet, diszeket külön-külön becsomagoltam, egy zsinórra vagy ajtóra fellógattam, aztán a gazdájának más dolga sem volt, mint hogy a számok alapján kibontsa az egy-egy napra szánt meglepetéseket.

Ha most csinálnék ilyen adventi kalendáriumot, akkor édesség helyett apró üzeneteket rejtenék el benne. Lentebb egy lista az üzenetekhez. A kalendárium egész decemberre is szólhat, hadd tartson még az ünnepi hangulat a karácsony utáni napokban is. Az üzenetekkel talán sikerül jobban készülni az ünnepre, sikerül jobban megélni az adventi várakozást. Sőt, ezeket az üzeneteket magamnak is megirhatom.
A kis cetliket apró boritékokba tehetjük, amiket felfüzünk és ajtóra, üzenőfalra teszünk. Az üzenetcetliket fel is tekerhetjük, szalaggal átkötve kis füzért készithetünk belőle.

Üzenetek:
1. Hallgasd a csendet körülötted.
2. Változtass egy berögzült napi szokásodon.
3. Reggelizz ráérősen.
4. Küldj üzenetet egy rég nem látott barátodnak.
5. Sétálj a napsütésben.
6. Készits forró csokit vagy teát magadnak.
7. Köszöntsd a szomszédodat az ünnep előtt.
8. A felhasználatlan kuponjaidat, jegyeidet add oda egy kedves ismerősnek.
9. Nézz meg egy romantikus karácsonyi filmet.
1o. Diszitsd a lakásodat ünnepi hangulatba.
11. Gyújts meg egy gyertyát, s nézd a fényét.
12. Vásárolj ajándékokat helyi árusoktól, kézművesektől.
13. Adományozz rászoruló szervezeteknek.
14. Mondj köszönetet valakinek, akár irásban.
15. Olvass verseket.
16. Hallgass karácsonyi zenét az autóban, buszon.
17. Menj el masszázsra.
18. Iratkozz fel egy kedves hirlevélre (például napi idézetek, kretiv ötletek).
19. Tégy apró ajándékot (csokoládé, karácsonyi disz) a kollégáid asztalára.
2o. Tölts el egy beszélgetős estét barátaiddal.
21. Egy pohár borral zárd az estéd.
22. Süss süteményt.
23. Használj téli illatos párologtatót, mécsest.
24. Kivánj boldog karácsonyt a szembejövőknek.
25. Olvass karácsonyi történeteket.
26. Engedj meg magadnak egy forró fürdőt.
27. Látogass meg egy rég nem  látott egyedülálló rokont.
28. Az ajándékok mellé adj ölelést is.
29. Gyűjts össze régi családi fotókat és történeteket az ünnepről.
3o. Élvezd a semmittevést.
31. Adj hálát az elmúlt évedért.

Finals

A végét járom, nagyon. Finals week, záróvizsgák hete jön a jövő héten. Itt nincs vizsgaidőszak, nincs idő tanulásra, félév közben kell haladni az anyaggal, a határidőkkel, különben nincs második lehetőség.

Most éppen két csoportmunkán dolgozom párhuzamosan. Az elmúlt hétvégén és a mostanin is bent leszek az egyetemen, ugyanis csak ilyenkor tudunk a többiekkel összeülni, megbeszélni, az előadásunkat finomitani. Érdekes volt látni, hogy az egyébként kihalt campuson hétvégén milyen forgalom van. Telház a könyvtárban, a számitógépek előtt, a csoportszobákban.
A csoportmunkák mellett számtalan egyéni feladatom volt, s van. A múlt héten egy majd 1ooo oldalas könyvből tartottam előadást a diáktársaimnak, a mostani hétre pedig egy 15 oldalas tanulmányt kellett még megirnom.Össze se tudom számolni, hányféle feladat, határidő, elolvasandó könyv határozta meg a heteimet.
Hátra van még 3 vizsga és készen vagyok ezzel a félévvel is.

Igazán meglepő, hogy a magyar oktatással összehasonlitva az itteni nagyon is inspiráló. Miután az utolsó vizsgán is túlesem, nem esik ki a fejemből a megtanult anyag, hanem az órák során felmerült kérdések, témák tovább dolgoznak bennem. A kötelező irodalom mellé igy önkéntesen további könyveket rendelek, olvasok, tanulmányozok, amiket aztán egy jövőbeli órán majd megosztok másokkal is. Hirlevelkre iratkozom fel, szakmai újitásokról olvasok, s néha egy-egy szakmai rendezvényre, előadásra is elvetődöm.

Lehet, hogy ez túlbuzgóságnak tűnik, de szerintem nagyon is szükséges és hasznos, hogy naprakészek legyünk a szakmánkkal kapcsolatban. Épp egy cikket olvastam nemrég, hogy a jó vezető mindig képes és akar tanulni és a tudását megosztva inspirál másokat. Talán nem véletlen, hogy a vezetői tesztemen a tanulás és az információ megszerzése magasan vezet az erősségeim között.

Szóval hajrá könyvek, vizsgák!

Karácsony idén sem marad el

Ha az amerikai embereken múlik, akkor karácsony lenne egész évben. Recesszió ide vagy oda, az átlag amerikai nem sokat észlel a válságból. Még véget sem ért a hálaadási este, még meg sem emésztették a pulykavacsorát, s máris rohantak a népek a Black Friday akciókat kihasználva vásárolni, pénzt költeni, s még többen vásárolni. Ja, s mindez még november végén...

Azóta már december van, épp ma a második gyertyát gyújtottuk meg az adventi koszorún. Decemberben már minden a karácsonyról szól. Az őszi lakásidiszeket karácsonyi girlandokra cserélik, a házakat szines égődiszek vonják be. Gondolom emlékeztek a karácsonyi Coca-Cola reklámfilmre, ahol a kivilágtott kamion szállitja a colát a karácsonyi fényárban úszó házak előtt. Nos, én igy érzem magam estefelé autózva, ámulok a sok fényen, kivilágitott életnagyságú őzeken, felfújt, háromemeletnyi mikulásukon és hóembereken. S a helyiek többsége már fel is állitotta a fát! Ők nem a szenteste őrületében akarnak fát disziteni, hanem élvezni akarják az ünnepi hangulatot már jóelőre. Ebben van is valami igazság... Bár élő fenyőt keveset látni, hóditanak a vörös, fehér, ezüst, s néha hagyományos zöld műfenyők.
A rádiókban folyton folyvást karácsonyi zene szól, az üzletekben hasonlóképpen. Egyelőre birom a néha szirupos, de kedves, pozitiv zenéket.

De mit is ünneplünk karácsonykor? Vagy ünneplünk-e egyáltalán? Vagy csak az ajándékokkal, a diszekkel és a lakmározással vagyunk elfoglalva?
Az egyik keresztény rádióban fel is hivták erre a figyelmet. A hirdetésben egy kedves gyerekhang kiván boldog születésnapot Jézusnak. Happy Birthday Jesus!

Lentebb egy amerikai karácsony mese, mindenki okulására. Dr. Seuss meséi ikonikusak az amerikai gyerekek körében. A Grincs ebben a mesében a karácsony ellen harcol, s el akarja rabolni az ünnepet. Vajon sikerül neki? Ünnep marad-e az ünnep diszek és ajándékok nélkül?

Grincs 1.
Grincs 2.

Buffalo 3.

Buffalo-ról immár harmadszor irok. Először a város negativumairól irtam. Egészen idén nyári látogatásomig nehéz volt az egykori iparváros szépségeit meglátnom. Nyáron más fényben láttam ezt az óriási (New York állam második városa) amerikai várost. S most kaptam egy csodás imázsfilmet, amit szivesen megosztok veletek.

A Buffaloban élő barátaim is alig hittek a szemüknek a képeket látva. Mozgalmas rendezvényeket, aktiv embereket, csodás épületeket és rendezett utcákat mutat a film. Bár a valóság ennél sokkal szürkébb, kopottabb és kevésbé mosolygós, de nagyon jó munkát végzett a várost népszerűsitő film készitői stábja.

http://www.youtube.com/embed/JNYue0Os55A?rel=0