Született feleségek

Már rég akartam írni az amerikai sorozatokról, most az egyik egyetemi munkám lehetőséget is adott rá: kritikai esszét kellett írnom egy itteni tévéműsorról. Jó feladat, nekem, akinek nincs tévéje, s nincs képben az itteni sztárokról, showműsorokról, tévécsatornákról.

Végülis cselesen egy olyan műsorról, sorozatról írtam, amelyiket otthonról ismerek. A Született feleségek (Desperate Housewives) nagy kedvencem volt odahaza, kb. 4-5. évadig néztem, itt a 7. megy, annak egyik legutolsó részéről írtam az értekezésem.

A sorozat egy idilli környéken játszódik, s az ott élő szomszédok életét a feleségek, anyák szemszögéből ismerjük meg. Nagyon profin, sztárszereplőkkel, rengeteg poénnal elkészített sorozat ez, aminek ugyan van valóságalapja, de összességében nagyon nem a valós amerikai életről szól. Olyan, mint otthon a Barátok közt: mondjon nekem valaki Budapesten egy olyan környéket, lépcsőházat, ahol mindenki ismer mindenkit, s mindenki tud a másiról mindent, s van idejük egymással foglalkozni?! Na, hát körülbelül a Barátok közt amerikai változata a Született feleségek. S erre ittlétem alatt jöttem rá. Ugyanis egy idilli, kertvárosi környéken lakom, ahol a filmmel ellentétben a szomszédok nem járnak össze, még csak lehetőségük sincs egymásnak köszönni, ugyanis korán reggel autóba be, munkába, iskolába, majd késő este haza, garázstól garázsig, anélkül, hogy közben a külvilággal érintkeznének. Magam lepődök meg a legjobban, amikor sétáló embereket látok, errefelé ez nem divat, nem is nagyon van járda hozzá. A biciklizésről meg egyenesen lebeszéltek, az úton az autósok nem tudnak mit kezdeni a felbukkanó biciklissel...

Nemcsak én, hanem maguk az amerikaiak is tudják, hogy mennyire izoláltan, egymástól elszigetelve élnek. A legtöbben nem használnak tömegközlekedést, s az otthonukon és a munkehelyükön kívül nem nagyon töltenek időt. A helyzet az, hogy az ideérkező külföldiek is ezt a szokást veszik át: megteremtik a maguk kis közösségét, családban, templomban, vagy nemzetiségi szervezetben, s másokkal nem igazán érintkeznek.

Így a film egy idilli, vágyálomszerű képet fest arról, hogyan is élnének az itteniek, ha több idejük és több figyelmük lenne egymásra. Ennek ellenére én nagyon bírom a sorozatot. S persze titkon arról álmodom, hogy egyszer majd én is egy ilyen szép környéken élem a (született) feleségek életét.