Még tavaly kaptam a felkérést, hogy adjak elő az amerikai magyar tanárok éves konferenciáján (AHEA, http://ahea.net/about-ahea). Én, aki nem vagyok tanár, hogy jövök én ehhez? Aztán a következő pillanatban már be is ugrott: bár hivatalosan nem vagyok tanár, de van tanári tapasztalatom, hiszen tavaly nyáron a CTP Ifjúsági Üzleti Programjában tanítottam (Aki tudja, tanítja bejegyzéseim...), s képes vagyok a tudásomat megosztani, átadni. Az idei évi konferenciának a saját egyetemem adott helyet, mégpedig az egyetemen tanító magyar származású, tettrekész professzorok szervezésében. Nekik nem tudtam nemet mondani az előadói felkérésre. Izgalmakkal készültem az eseményre, hiszen a hallgatóság és az előadók az USA számos államából, neves egyetemeiről érkezett. Mint kiderült, nem én voltam az egyetlen "nem tanár", hiszen az előadók között voltak múzeumi, könyvtári munkatársak, vagy éppen műkedvelő műfordítók is. A konferencia nyelve az angol volt, ez fura, amikor a legtöbben tudnak magyarul...
Voltak történelmi, irodalmi szekciók, nyelvészeti előadások. Az egyik legérdekesebb a külföldön, Amerikában nevelődő ifjak magyar tanításáról szólt: önkéntesek, gyakran nem is tanári végzetségűek hogyan próbálják a heti egyszeri magyar iskolai foglalkozásokon megtanítani magyarul írni és olvasni a gyerekeket, közel hozni hozzájuk a magyar történelemet, földrajzot, zenét és irodalmat.
Az én előadásom nagy sikert aratott, örültek, hogy bemutattam, milyen tettrekész fiatalok vagyunk mi, akik a CTP támogatásával Amerikában tanulunk, majd pedig odahaza a tudásunkat igyekszünk átadni szűkebb-tágabb környezetünknek, az IÜP keretében épp a középiskolás ifjaknak.
A végére csatolom azokat a videokat, amiket az előadásomban is felhasználtam. A képek, nyilatkozatok többet mondanak minden leírt szónál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése