Mese

Találtam egy kreatív fotószerkesztő oldalt, ami nagyon egyszerű, s pillanatok alatt képeslapszerű lapokat varázsolhatunk a saját képeinkből.

Alkottam néhányat "mese" jeligére. Remélem, tetszenek.

Van itt Szaffi-fekete macska, tövis Csipkerózsikától és elvarázsolt kert a Szépség és a Szörnyetegtől. Persze az alakok hiányoznak, hogy benépesítsék a helyszíneket.

Talán jön majd egy királyfi tán, vágtat fehér lován...

Irodalmi Nobel-díj

2o15-ben egy orosz-fehérorosz írónő, Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat. Elolvastam legutóbbi könyvét, az igencsak vaskos Elhordott múltjaink címűt.

Alekszijevics minden könyvében a szovjet lelket kutatja. Igen, nem az orosz lelket, hanem a kommunista majd szocialista Szovjetunió lakóinajk életét, emlékeit, érzéseit tárja fel. Mivel újságíróként dolgozott, amilyan riport-regényeket ír. Évekig gyűjti a nyersanyagot, az interjúkat az egykori nagy birodalom különböző részein, hogy aztán egybeszerkesztve az egész világ figyelmét felhívja az itteni problémákra.

Ugyanis hiába van vége a sztálini diktatúrának, hiába bomlott fel a Szovjetunió és jött el a "demokrácia", az itt élők még ma is úgyanúgy, vagy még jobban szenvednek. A többség visszasírja a szovjeti időket, hiszen, ha akkor nem is voltak gazdagok, de volt munkájuk, fizetésük, s meg tudtak élni. Jelenleg hatalmas a szakadék az üzletek választéka és a pénzükből megvehető termékek között.

A könyv felidézi a második világháborút, a szovjet "győzelmet". Szót ejt az afgán harcokról, majd Csecsenföldről, a fehérorosz forradalomról, Ukrajnáról. Hallunk a sztálini megtorlásról és a diktátort dícsérő hű alattvalókról. Olvashatunk a 9o-es évek kisebbségi belharcairól, azeriek, kazahok, tatárok elleni erőszakról. Van egy kevés szerelem, "boldog" családi élet, politikai viták ill. okoskodások a konyhaasztalnál, titkon olvasott kiadvanyák, mozgalmi dalok.

Ez mind a szovjet lélek sajátja. Leginkább a keserű szomorúság, passzivizmus jellemzi. Aki többre kiváncsi, olvasson bele.

Az írónőről

Karácsony előtt Bécsben

Advent Bécsben.
Advent első vasárnapján jártunk itt, s hát csodás fényekre, ízekre, látnivalókra, kóstolnivalókra találtunk. Bécs adventkor a legszebb.

Számtalan karácsonyi vásár van a város terein. A legismertebb a városháza előtt, a Rathaus Platzon, ez a legzajosabb, legkommerszebb, de egyben a legnagyobb is. Nekünk inkább a kisebb, meghittebb, helyi vásárok tetszettek. Mint am Hof, vagy a Karlsplatznál.

Csodás kivilágítás díszíti az épületeket, a Burgot, a Stephansdom környéki utcákat. Az üzletek kirakatai fenyőágakkal, karácsonyfadíszekkel, hópelyhekkel tündökölnek. Mindenütt az ünnep illata lebeg: ezt érezzük a forralt borban, a puncsban, a sarki gesztenyeárusnál, az üzletek illatmarketingjében.

A Ring villamosai is karácsonyi fényben pompáznak, ráadásul a Mikulás és segédjei integetnek a vagonokról. Mi magunkba szívtuk itt a "tökéletes" karácsony látványát, fényét, hogy aztán magunknak megteremtsük idehaza, saját otthonunkban.

Advent

Újra advent van, karácsonyi várakozás. Ezzel a saját magam készítette egyedi adventi koszorúval kívánok mindenkinek örömteli várakozást.

Férfiak nő nélkül

Murakami Haruki novelláskötetének a címe ez. Ő nagyon népszerű kortárs japán író, már rég akartam tőle olvasni valamit. A könyvesboltban a címe miatt vettem meg ezt a könyvét, s érdekes hangulatot varázsolt elém.

Férfiak nő nélkül. Mert megözvegyültek, s elveszítették a szeretett feleséget. Mert sosem nősültek, másnak, a munkájuknak éltek. Mert agglegényként csak átmeneti szeretők vannak az életükben. Mert az igaz szerelmet még fiatalon elengedték. Több férfi sorsát követhetjük, általuk az utjukat keresztező nőket is megismerhetjük. S mindezt 2o. századi japán környezetben, de az bárhol megtörténhetne ma.

A könyvvel nagyon rokon nekem Ákos egyik dala, amit ide linkelek. Egyik sora szerint: "Mert a férfi mind gyerek, maradunk vén tinédzserek...". Itt is magányos, céltatlan, a mai kor "férfiideálját" ismerhetjük meg.

A témába vág egy film is, ami elég hangos sikert aratott. A Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan című filmnek nem csak a címe furcsa. A film főszerepét a rendező játssza, s a többi szerepre is amatőröket, saját barátait kérte fel. A mai Magyarországon, Budapesten játszódik, itt él a harmincéves fiatalember, a főhős, akinek se munkája, se párja, ráadásul a szülei tartják el. A haverjain és a szerelmi bánatán túl mása nincs is. Siratja az elmúlt szerelmet, a lányt, aki elhagyta.

Férfiak nő nélkül. A könyv alcíme: A hold túlsó oldalán. Talán többet tudnék írni a "Nők férfi nélküli"-i oldalról. Majd legközelebb.

Majk, kirándulás

Csodás, rögtönzött őszi kirándulást tettünk a hétvégén Majkra, ahol a kamaduli remeteházakat látogattuk meg. Már korábban is hallottam erről, nemrég azonban több cikk is beszámolt arról, hogy teljes egészében felújításra került ez a barokk műemlék épületegyüttes. Mivel kevesebb, mint egy órányira van Budapesttől, ezért épp megfelel egy egynapos kirándulásnak.

Fantasztikus napsütésünk volt. Majk Tatabánya közelében, a Vértes dombjai között található. A szerzetesházak a falunk kívül egy domb tetején vannak, egy szép halastó mellett vezet fel ide az út. Ropogós avar, sok színes levél és csodás fa veszi körül az épületeket, amik vaskor kőkerítéssel vannak körülvéve. Félóránként-óránként indítanak csoportokat, így néztük meg mi is idegenvezetéssel a kolostort.

A kolostoregyüttes a falon kívülről

Ezen kolostor azért is egyedi, mert az itt élő szerzetesek némaságot fogadtak, s szinte állandóan böjtöltek. Ezért önálló házakat kaptak, hogy ne legyen gond az egymás mellett való élet. Mindenki maga művelte kertjét, ahol még ma is virágok, fűszernövények illatoznak. 17 ház sorakozik egy központi tér előtt, minden ház oromzatán annak a nemesi családnak a címere látható (főleg Esterhazyak), akik támogatták az adott szerzetest. Bent boltozatos szobák, saját kis kápolna az imádkozáshoz, kamra, alvóhelyiség található. Ma akár ki is bérelhetünk egy-egy házat, hiszen 7 házat szállásként kiadnak, persze modernizálva de tévé, rádió és internet nélkül.

A kert is gyönyörű

A házak között magasodik az egykori templom tornya. Az épület már nincs meg, lebontották, de a tornya és az oldalára felkúszó növény ide varázsolja a régi hangulatot. A templom mögött a terület végét egy U alakú, kastélyszerű épület zárja. Ez volt a szerzetesek központi épülete, itt főztek, mostak rájuk, itt éltek a cselédek és a kolostort vezető szerzetes.

A szerzetesházak belső "utcája"

Ma is szépen látogathatóak a hatalmas termek. A legdíszesebb az ebédlő, amelynek boltozatos mennyezetét csodás freskók díszítik. Az épület volt vadászkastély is, az Esterházyak éltek itt még a 2o.században is. Ebből a korszakból berendeztek néhány szobát, van például vadászjelenetekkel díszített agancsos, kandallós terem is. Az emeleten van konferenciaterem és egy fotókiállítás, mely a lengyelországi szerzetesek életét mutatja be. Hangulatos kávézó és ajándékbolt is van az épületben, érdemes ide is betérni.

A kamalduli rend alapítója és a kolostor makettja

A kolostor körül nagyokat lehet sétálni az erdőben, nem messze van egy bencés apátsági templomrom és egy bányászmúzeum is. A tó partján pedig hangulatos étteremben csillapíthatjuk étvágyunkat.

További infó

A központi "kastély" épület

Balatoni képeslapok

Na ne az elcsépelt naplementés vagy kék víztükröt ábrázoló képeslapokra gondoljunk, hanem ezeknél sokkal kreatívabb, ráadásul kézzel készített lapokra.

A Polkalap kézműves alkotói kizárólag kézzel készítik lapjaikat. Volt egy balatoni sorozatuk is, amit ugyan ideiglenesen lehetett csak kapni, de més sikerült szereznem belőle egy-egy darabot.

A lapok varázslatosak és egyszerűek. Oly annyira egyszerűek, hogy meglepő, mennyire átjön általuk a nyár és a vízpart hangulata.

Már csak az a kérdés, kinek postázom majd ezeket a nem mobilon, nem emailen, hanem kízzel írt lapocskákat. Az is lehet, hogy megtartom magamnak, s a ház egyik szobáját fogják díszíteni.