Alekszijevics minden könyvében a szovjet lelket kutatja. Igen, nem az orosz lelket, hanem a kommunista majd szocialista Szovjetunió lakóinajk életét, emlékeit, érzéseit tárja fel. Mivel újságíróként dolgozott, amilyan riport-regényeket ír. Évekig gyűjti a nyersanyagot, az interjúkat az egykori nagy birodalom különböző részein, hogy aztán egybeszerkesztve az egész világ figyelmét felhívja az itteni problémákra.
Ugyanis hiába van vége a sztálini diktatúrának, hiába bomlott fel a Szovjetunió és jött el a "demokrácia", az itt élők még ma is úgyanúgy, vagy még jobban szenvednek. A többség visszasírja a szovjeti időket, hiszen, ha akkor nem is voltak gazdagok, de volt munkájuk, fizetésük, s meg tudtak élni. Jelenleg hatalmas a szakadék az üzletek választéka és a pénzükből megvehető termékek között.
A könyv felidézi a második világháborút, a szovjet "győzelmet". Szót ejt az afgán harcokról, majd Csecsenföldről, a fehérorosz forradalomról, Ukrajnáról. Hallunk a sztálini megtorlásról és a diktátort dícsérő hű alattvalókról. Olvashatunk a 9o-es évek kisebbségi belharcairól, azeriek, kazahok, tatárok elleni erőszakról. Van egy kevés szerelem, "boldog" családi élet, politikai viták ill. okoskodások a konyhaasztalnál, titkon olvasott kiadvanyák, mozgalmi dalok.
Ez mind a szovjet lélek sajátja. Leginkább a keserű szomorúság, passzivizmus jellemzi. Aki többre kiváncsi, olvasson bele.
Az írónőről
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése