Az író is német "kiküldetésben" érkezik a szigetre, s az ottani élményei alapján 1920-ban írja meg ezt a könyvet. De azt is hihetnénk, hogy napjainkban íródott, annyira frappáns a mű. A Papalagi nem más mint a fehér ember, aki hódítóként, jótevőként, misszionáriusként érkezett a szigetekre. A törzsfőnök egy-egy fejezetben írja le a fehér ember ruházatát, munkáját, időbeosztását, vagy éppen hitvilágát. Kicsit archaikus a nyelvezet, visszarepít az időben. A Papalagi mindenben különbözik a helyiektől: sok ruharéteget pakol magára, állandóan elfoglalja magát, tevékenységet és tárgyakat talál ki és halmoz fel és elveszíti a kapcsolatot a természettel.
A bevezetésből idézek: "Képtelen megérteni, miben rejlik az európai kultúra nagysága, holott az elidegeníti egymástól az embereket, hamissá, mesterkéltté és rosszabbá teszi őket." - mondja a törzsfőnökről az író.
A fehér embert megfertőzte a pénz és a fogyasztás szeretete, el van foglalva a felhalmozással, a jelentéktelen hírekkel, az állandó munkával. "Európa egyik felének sokat és koszosan kell dolgoznia, míg a másik fele keveset vagy egyáltalán nem dolgozik. Egyik felének nincs ideje kiülni a napra, a másiknak viszont sok van belőle."
"Nagy szegénységet jelent, ha az embernek sok dologra van szüksége; mert ezzel bizonyítja, hogy a nagy szellem dolgaiban szűkölködik. Szegény a Papalagi, mert a dolgok megszállottja. Dolgok nélkül már nem tud élni."
A munkáról: "Minden Papalaginak van foglalkozása. Nehéz elmondani, mi is ez. Olyasvalami, amihez az embernek kedve kellene hogy legyen, ám legtöbbször kevés kedve van hozzá. Ha van foglalkozásod, az azt jelenti, hogy mindig egy és ugyanazt a dolgot csinálod."
Nem írok le minden témát, érdemes elolvasni, magunkra venni és jót kacagni rajta. Talán nem véletlen, hogy épp most fordították le magyarra. A digitalizálódó és elidegenedő "keresztény" Európában és nyugati világban nem lehetne aktuálisabb az üzenete.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése