Shirin a 7o-es évekig úgy élt, mint bárki akár a világ nyugati felén: tanult, egyetemre járt, jogász, majd bíró lett. Viszonylag korán sikeres karriert futott be bíróként, ám ezt az utat az 1979-es forradalom, majd az azt követő politikai átalakulás teljesen megtörte. Eddig az iráni sah irányította az országot, ám őt a forradalmárok elűzték, s helyére Komeini ayatollah került, aki többéves száműzetésből került haza.
A forradalmárok - így az írónő is - felszabadultan várták a változást, ám a demokratizálódás és a szabadságjogok helyett a siíta muszlimok a muzulmán jogrendszert vezették be, ahol a döntéseket, a törvényeket egyházi személyek egyoldalúan hozhatták meg. A nők nem tölthettek be semmijen szerepet, ezért Shirint is elmozdították, s adminisztratív háttérmunkát kellett végeznie. Ő a csendes ellenállást választotta: bejárt dolgozni, de nem végzett aktívan munkát.
Időközben férjhez ment, s egymás után született két lánya. A szabályok egyre szigorúbbak és logikátlanabbak lettek: a nőket fejkendőre kötelezték, nem léphettek ki az utcára férfikísérő nélkül, s a szavuk vagy a szavazatuk fele annyit ért, mint a férfiaké. Ez kellőképpen bosszantotta Shirint, aki éppen a jogot, az észszerű jogot képviselte. Miközben értelmiségi barátai sorra hagyták el az országot, ő úgy döntött, hogy Iránban marad, s itt képviseli az ország és az emberek érdekeit.
Itt élték át az irak-iráni háborút, a bombázásokat. Ő állandó életveszélyben volt, mivel politikailag nem felelt meg az új hatalomnak. Volt, hogy letartóztatták, bebörtönözték, ám nem tudták elhallgatni. Jogvédő szervezetet hozott létre, ahol elsősorban a nők és a politikailag bántalmazott, kivégzett embereket védte. Neve néhány nagy port kavart ügy miatt bekerült a nemzetközi sajtóba, s egy idő után már ezért nem is merték bántani.
Hatalmas meglepetés érte, amikor közölték vele, hogy ő kapta a Békedíjat. Rögtön azon kezdett gondolkozni, hogyan bővíti ki a tevékenységét, hogyan tudja ezt a díjat a további munkára fordítani. Iránban maradt, s bízott benne, hogy a dolgok jobbra fordulnak.
Elég részletesen írtam le a mű legfontosabb történéseit, hiszen olyan keveset tudunk Iránról. Shirin célja is az volt a könyvvel, hogy megismertesse a világot ezzel az elszigetelt országgal. Igyekezett bemutatni azt, hogy nem egyoldalúan gondolkodnak az irániak, hogy a nők nem mindig éltek elnyomásban, s ő sem szívesen hordja a kendőt. Ezért is látni a külföldi szereplései alkalmával európai ruhában, fejkendő nélkül.
A könyv 2oo6-ban jelent meg, s már a megjelenése körül is nagy viták voltak. Mivel Iránban nem jelentethette meg, ezért Amerikában keresett kiadót. Viszont az amerikai embargó nem engedte, hogy Iránból bármilyen áru vagy szellemi termék a tengerentúlra jusson. Ezért ő jogászként megtámadta ezt a törvényt, s pert nyert, így a szólásszabadság nevében az USA-ban adhatta ki a könyvét. Az már csak a dolog pikantériája, hogy ezt a könyvet a Dubai repterén szereztem be.
A megjelenés után a helyzet Iránban csak súlyosbodott, emiatt el kellett hagynia az országot, s néhány éve Londonban él. Még nincs 7o éves, s máris milyen sokat tett a szabadságjogokért.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése