Kicsit le vagyunk maradva, s igen kevesett tudunk erről a távoli afrikai országról. A könyvre márcsak azért is kiváncsi voltam, mert Amerikában az egyik legjobb barátom és évfolyamtársam épp kenyai volt. Klasszikusan elmaradottságra és a civilizáció teljes hiányára gondolunk, ha Afrikáról hallunk, ám jóbarátomat megismerve és az ő családi képeit nézegetve zöld gyepet, angol nyelvű, egyenruhás iskolákat, s a fővárosban modern irodaépületeket láttam.
A regény valamikor a 20. században játszódik, de nem tudjuk pontosan mikor. A helyet már rögtön az első oldalon meghatározza: a Honia folyó völgye, melynek egyik oldalán a Kameno, a másikon a Makuyu hegy áll. Itt él a gikujuk törzse, akik ősi, "pogány" szertartásokat végeznek, mint amilyen a fiúk és lányok körülmetélése. Ám megjelennek az angol telepesek, akik a kereszténység és a civilizált világ dolgait hozzák ide, s a törzs két részre szakad.
A folyó egyik oldalán élnek a kereszténnyé lett emberek, akiknek gyermekei a fehérek által működtetett iskolába és templomba járnak. A túloldalon pedig az ősi szokásokhoz ragaszkodók maradnak. A helyi lelkész lánya viszont megismerkedik a "pogány" törzsi Tanítóval, s a két fiatal között szerelem szövődik a folyó partján. Akár amolyan afrikai Rómeó és Júlia történet is lehetne, ahol az ősi hit vívódik az újjal, a fejlődéssel, s ahol a környezet, a család, a közösség útjában áll a szerelemnek.
Wayaki a Tanító, akit apja ezzel az üzenettel indított útjára: "Tanuld meg a fehér ember minden titkát és tudományát. De ne kövesd el a hibáit!". Ezért lett a fiú tanár, s ezért hozott létre egy helyi iskolát. S talán épp ezért jött el Amerikába tanulni a jóbarátom, aki a diplomázás után visszatért Nairobiba, hogy ott hasznosítsa a tudományát.
Az író emigrálni kényszerült, jelenleg egy amerikai egyetem tanára, s egyaránt ír könyveket angolul és a gikujuk nyelvén is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése