Jászberényi írásait Hemingway második világháborús történeteihez hasonlítják. Van aki azt mondja, hogy sokkal durvább, amiket ő ír. A történetek nagyon maiak, mivel az arab tavaszt követő forrongások helyszínein haditudósítóként dolgozik, így testközelből követi az ottani eseményeket.
Ebben a kötetében Kairóban járunk, egy képzelt magyar újságíró nyomában, aki innen jár át titkon a Gázai övezetbe, tudósít Kurdisztánból az Iszlám Állam népírtásáról, vagy éppen az egyiptomi nyomorról. Sikátorokban, temetői kriptában élő nincstelenek között járunk, kocsmákban, ahol pancsolt szeszt árulnak, fekete prostituáltaknál és utcai harcokban részt vevő gyerekeknél.
A főhős tragédiák nyomában jár, hogy közben a saját tragédiája elől meneküljön. Mivel felesége kisfiával elhagyta, ő a világ túlsó oldalára menekült felejteni. De nem tud felejteni, hiszen álmatlanságban szenved, csak erős altatókkal és drogokkal tud elaludni, azok viszont rémálmokat hoznak neki.
A lélek legszebb éjszakája az az este, amikor a lélek elhagyja a testet. Ezek a történetek is a lélek nélküli, testi világról szólnak. A mai világról. Egész közelről.
Interjú az íróval
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése