A Dunánál

Vonzanak a természetes vízpartok. A Felső-Tisza-vidéken születtem, szeretem a gyors folyású vékonyka patakokat, s ha tehetem, minél több időt töltök a magyar tenger közelében.

Egy ideje Budapest a fő tartózkodási helyem. A város, amit történetesen Magyaroszág legnagyobb folyója, a Duna szeli ketté. A Dunaparton azonban ritkán fordulok elő. Legtöbbször autóban ülve vezetek át Pestről Budára majd vissza. Így a folyó vízállását, vagy éppen a téli fagyban úszó jégtáblákat csak futólag látom.

Viszont most egy nagy utazást tettem a Dunán. A Mosoni Dunán már voltam kenutúrán, s bicikliztünk, túráztunk az osztrák Wachau duna-menti régióban is.  A Nagy-Duna több, mint 28oo km-es hossza viszont ennél sokkal több titkot és látnivalót rejt.

Nick Thorpe a BBC angol újságírója és magyarországi, közép-európai tudósítója. Több, mint 25 éve él hazánkban. Pár éve döntött úgy, hogy beutazza a Duna teljes hosszát, s a Fekete-tengertől, a Duna Deltától felfelé végigmegy a Dunaparton egészen a Duna forrásvidékéig, Donaueschingen-ig. Az utazását egy könyvben is megörökítette, melynek címe A Duna, utazás a Fekete-tengertől a Fekete-erdőig.

Vaskos könyv lett a kiadvány, ami nem egy tipikus útikönyv. Inkább személyes ismertető a Duna mentén élő népekről és országokról. Végigjárja Románia, Bulgária, Szerbia, Horvátország, Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Németország part menti területeit, városait.

Tudósít az ott élő hétköznapi emberekről, beszél horgászokkal, halászokkal, komp- és hajóvezetőkkel. Közben rövid kitérőt tesz a közeli városokba és látnivalókhoz. Felidézi a történelem jeles eseményeit, ellátogat a part menti várakba (pl. Galambóc vagy Dévény), vízierőművekbe (Bős), sorsdöntő csaták (Nikápoly, Mohács) helyszínére, zarándokhelyekre (Melk, Tulln), vagy éppen történelmi nagyvárosokba (mint Regensburg, Passau, Bécs, Budapest, Belgrád).

Útközben az "ősidőkig" megy vissza: a bronzkori leletekig, a Római Birodalom emlékéig, a keresztesháborúkig, a középkori török hódításokig, a Habsburg-időkig, a két világháború, a zsidóüldözés, a kommunizmus és a rendszerváltás hatásáig. Sokféle néppel és kisebbséggel találkozik, cigányokkal, bosnyákokkal, csecsenekkel.

A Duna az idők folyamán országokat kötött össze és választott szét. Több helyen határfolyóként szolgált és szolgál, s közben a személy- és teherszállításban, katonai csapatok közlekedésében segített vagy éppen korlátozott.

A magyarokkal kapcsolatban van egy érdekes megjegyzése, ami sokat elmond rólunk: "...mindig nagylelkűek az idegenekkel, de gorombák egymással".

Már a könyv olvasása előtt elterveztük, hogy néhányan teszünk egy dunaparti biciklitúrát. A motivációnk most még erősebb. Eddig négyen vagyunk, még lehet nyárig csatlakozni:)

A jégen

Na ezt a hétvégét is "megúsztam", tovább gyakoroltam a vízen járást, s tettem egy sétát a Balatonon.

A múlt hétvégi hegyi-havas élmények után ezen a hétvégén tavas-jeges programok jöttek. A hosszan tartó december-januári időnek köszönhetően nemcsak az utak jegesek és csúszósak, hanem a természetes vizeink is.

Több év után először fagyott be úgy a magyar tenger vize, hogy 2o-25 cm-es vastag jégpáncéllá vált, s ezáltal Európa legnagyobb jégpályává alakult. Irigykedve néztem az ismerősök képeit, akik keresztül-kasul suhantak a tó jegén. Aztán jött a döntés: ebből én se maradhatok ki.

Álltatnyomok jégbe fagyva 

A korcsolyázás nem az erősségem. Későn kezdtem eme nagyszerű sportot, s hát az eszközt igénylő sportágakban sosem jeleskedtem. Évek óta nem volt a lábamon korcsolya, a saját korimnak lába kélt ugyanis, így most egy kölcsönkorival próbálkoztam.

Kilátás a tó közepéről a partra. A "karcolások" a mi nyomaink.

Az északi part jól ismert strandja nyáron még fürdésre, úszásra, SUP-ra csábított minket, most viszont a vízi sportok téli változata következett: kori és jéghoki 1oo-15o méterre a parttól.

Nem voltam valami jégtáncos formában, egyetlen eséssel éltem túl a jeget. A tó itt biztonságos volt, bár látszódtak a korábbi rianások, repedések, de azok szépen újra be is fagytak.

Volt, ahol jégtorlasz alakult ki az olvadó és újrafagyó, "dagadó" tó jegén, ezeket a torlaszokat szépen átlépve tovább lehetett siklani.

S most is siklunk tovább, immár jég és tó nélkül. Várva a tavaszt, a nyarat, hogy újra fürödhessünk.

A hegyen

Szemem a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem.
Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és a földet.
Nem engedi, hogy lábad inogjon, nem szunnyad el a te őzirződ. 
Ímé, nem szunnyad és nem alszik az Izráelnek őrizője!
Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől.
Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold.
Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet.
Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!
121. zsoltár

Fenn jártunk a hegyen. Egy egész hétvégét. A gyülekezetünk vezetősége, lelkészei. Jelenlegi és jövőbeni presbiterei. Köztük én is.

Galyatetőn még nem jártam korábban. A Kékest már többször is megmásztuk a Mátrában, de Galyatető eddig kimaradt. Most viszont a hólepte fagyos tájba érkeztünk.

Piroska kicsikocsi ügyesen felszállított minket a kanyargós emelkedőkön, hála Istennek szépen le volt takarítva az út, s vadakkal sem találkoztunk.

Odafent viszont ragyogó napsütéses napra ébredtünk a terméskőből épült hegyi házikóban. Tudtunk is tenni egy csodás erdei sétát a térdig érő hóban, fel a Galyatető tetejére, egy szépen felújított és átépített kilátótoronyba. A mellékelt képek ott készültek.

Amiről nincs kép, az a csaknem egész napos megbeszélés, ahol beletanulhattam, figyelemmel követhettem, milyen felelősségteljesen végzi a 8 tagú presbitérium és a 4 lelkészünk a munkáját. Hogy milyen elhívással és alázattal tervezik az új évet. És hogy ennek a formálódásnak, tervezésnek én is a része lehetek.

Szemben a Kékes, tetején a jól ismert tévétoronnyal

Galyatető szállás

Keménység és lágyság

Most januárban volt a 1o. női alkalmunk Gazdagréten! Most kezdjük a 4. évjáratot, s még mindig óriási az érdeklődés a nőket, keresztény nőket érdeklő kérdések, témák iránt. Most és legutóbb októberi alkalmunkon is a keménység és lágyság témáját jártuk körül.

Legutóbb bibliodráma keretében dolgoztunk ezzel a két "minőséggel". Akkor a 18 résztvevő nő számára kiderült, hogy sokféle szerepet élünk a munkában, a családban, párkapcsolatban, közösségben, viszont a legtöbb szerep keménységet, határozottságot vár el, ezért ritkán élhetjük meg a lágyságot.

Arra gondoltunk, hogy van dolgunk a lágyság kérdésével, ezért a mostani alkalmon ehhez kapcsolódott a pódiumbeszélgetés és az azt követő csoportmunka.

Elsőre a lágyság gyengeségnek, negatív tulajdonságnak látszódik, aztán rájövünk, hogy épp annyira szükség van rá, mint a keménységre. Ha tudunk határozottak lenni, akkor tudnunk kell a határozottságot elengedni és könnyednek, lazának, felszabadultnak lenni. Sőt: a lágyság igenis pozitív tud lenni, ránk és a környezetünkre is. Csak éppen a mai, felgyorsult és figyelmetlen világban tudatosan kell elvonulnunk, lecsendesednunk, lelassulnunk, hogy meg tudjuk élni a lágyságot.

A lágysághoz való visszatalálásban nekem most több dolog is segített. Egyrészt női jógára járok, ahol a fizikai gyakorlatok és stresszoldó meditáció mellett beszélgetünk a nőiség megéléséről, a női testről, annak egészségéről. Másrészt a női programunk alapja egy könyv, melyet egy amerikai lelkigondozó házaspár írt és érdemes újra meg újra elolvasni, hogy erősítsük magunkban a lágy, nőies jellemvonásokat.

A könyv címe: Elbűvölő. A női szív szabadsága. A Biblia alapján vezeti végig a nők problémáit, azt, hogy milyen sok szerepben állunk helyt, s mégsem érezzük magunkat jónak, elegendőnek, szépnek. Pedig a nők legfőbb vágya, hogy szépek legyenek, s hogy a férfiak udvaroljanak nekik, s, hogy pótolhatatlanok legyenek (a családban vagy a munkában). A férfiak vágya pedig, hogy hőssé váljanak, hogy lovagiasan megküzdjenek a nő kegyéért, harcoljanak és erejüket megmutassák.

A két ellentétes pólus akkor működik jól, ha ezeket a vágyakat meg tudják élni, a nő szépnek érzi magát a férfi mellett, a férfi pedig erőssé válik a nő mellett. Ha ez nincs meg, akkor csak egymás marcangolása zajlik, jöhet félrelépés, kísértés, örök elégedetlenség.

Elvileg a teremtésben uralkodónak, királynak és királynőnek teremtettünk, akiket szolgál a természet, az állatok, növények, s akik egymást erősítik az uralkodói szerepben. Ebben az "uralomban" a férfi volt az aktív, aki tettekben létezett, a nő volt a passzív, aki az érzések szintjén volt jelen, így támogatta az urát.

A bűnbeesés miatt viszont elvesztettük a pozíciónkat, elromlott a kapcsolat Istennel, s ezáltal megromlott a kapcsolat a nő és a férfi között is. Egymástól várjuk a boldogságot, ahelyett, hogy odafentről megkapnánk. Egymáson uralkodunk, ahelyett, hogy együtt, egymást segítve uralkodnánk. A férfi aktív szerepe háttérbe szorult, passzívvá, némává vált. Míg a nő előtérbe került, aktivizálta magát, s a szépség helyett az erő és a döntési helyzet határozza meg az útját.

A női programjainkkal a cél, hogy helyreálljon az egészséges kapcsolat Istennel és az emberekkel, a nőknek a férfiakkal. Ahhoz, hogy újra lágyságot varázsoljunk az életünkbe, segít a következő ige:

"Uram, atyánk vagy te mégis! Mi vagyunk az agyag, te a mi formálónk, kezed alkotása vagyunk mindannyian." (Ézsaiás 64,8)

Cikk a női programunkról:
http://www.parokia.hu/v/lagysag-es-kemenyseg/

Változásmenedzsment

Nemrég eléggé zavaros cégügyekbe "keveredtem": két óriásvállalat egyesüléséből született egy megavállalat, s ennek új tagjaként engem is személy szerint érintett az egyesülés miatt kialakult új helyzet, a változás, amit elég rosszul menedzseltek a cégen belül.

A változásmenedzsment nemhogy rossz volt, egyenesen hiányzott a cég életéből. Lehet, hogy egy felsőbb szinten szépen megtervezték a változásokat, de azok hatását nem bontották ki az alsóbb szinteken lévő kollégákig, s az azzal járó hatásokat nem kommunikálták megfelelően, vagy legtöbbször sehogy sem.

Ezen okok óriási bizonytalanságot, félelmeket, egyenesen paranoiát okoztak a régi és új dolgozókban. Nem volt őszinteség, az információmegosztás akadozott, pozitív hozzáállás helyett negatív, pesszimista szempontok uralkodtak, amit csak jókora humorral, iróniával tudtam túlélni. Túlélni és aztán feladni.

Most próbálom levonni a következtetéseket és utólag okosnak lenni. Egyik jóbarátom épp változásmenedzsment témában trénerkedik, s az általuk használt tematika elém hozott egy könyvet. Roger Connors and Tom Smith: Change the Culture, Change the game, vagyis Kultúraváltás, játszmaváltás a könyv címe.

A könyv hátteréül az Oz principle, vagyis Óz-elv című könyvben megfogalmazott modell szolgál. Ezalapján a szervezetek és cégek ereje a megbízhatóságban (accountability) van, ezt kell kiépíteni, az egyes egyénekben és csoportokban erősíteni, hogy az egész cég sikeres legyen és elérje a céljait.

A megbízhatóság az egyének hiedelmein (belief) és tapasztalatain (experience) alapszik. Ezek következtében jön létre az egyén tette (action), ami közvetlenül létrehozza az eredményt (result). Ezért, ha változás jön egy szervezetben, nem csak a célok szintjén kell azokat kommunikálni, hanem le kell bontani a tetteken keresztül az egyén tapasztalatáig, hiedelméig. Ezt szemlélteti a piramis ábra.

A vállalati kultúrát a hiedelmek, tapasztalatok és tettek alkotják, s erre épülve jön létre az eredmény. Az eredmény, ami a cél, a reális, az elérhető. Nem elég a kultúrát kommunikálni, tetteken keresztül kell megmutatni, vagyis a vezetőknek kell leghamarabb elsajátítaniuk és képviselniük a változás okozta kultúrát. Ha ez hiányzik, a beosztottak ellentmondásokba keverednek és elbizonytalanodnak, s csak épp a saját maguk székét fogják félteni, azt akarják majd megtartani, nem a változással együtt akarnak majd többet, jobbat létrehozni.

Tipikus vezetői hiba, hogy csak a két felső szinttel, az eredményekkel és a tettekkel foglalkoznak, s kihagyják a számításból a hiedelmeket és tapasztalatokat. Pedig ezek nélkül nem lesz hosszútávú az eredmény, a változás nem fogja motiválni az egyéneket. Sőt: nem fog változni a kultúra, s ezáltal az újonnan kitűzött eredmények sem érhetőek el. A változás azt jelenti, hogy a meglévő kultúrát felszámoljuk, átalakítjuk, hogy új kultúra és annak nyomán új eredmények jöhessenek létre. Ehhez viszont minden kolléga közreműködésére szükség van.

Aki nem azonosul az új kultúrával, az "vonal alatt marad", vagyis nem érzi a felelősséget, ha problémát lát, nem megoldja, hanem vár az utasításra, ha gond van, mást okol, vagy éppen tagadja a probléma létezését. Ilyen esetek nemcsak üzleti környezetben, hanem akár a családban is előfordulhatnak.

Reziliencia

Van egy fizikai fogalom, ami bekerült a menedzsment világába. A reziliencia jelenti a tárgyak hajlékonyságát, azt a pontot, ameddig hajlíthatóak, rugalmasak, s még nem törnek meg.

A munka világában sokat beszélnek a rugalmasságról, flexibilitásról. Rugalmasságot várnak el időben, térben, feladatmennyiségben, kultúrában. Az elvárások (és kötelezettségek) szerint tudnunk kell alkalmazkodni bármilyen tényezőhöz, körülményhez, változáshoz.

Csak éppen azt nem kalkulálják bele, hogy a sok változás, változtatás és rugalmas idomulás közepette már csak a fizika törvényei miatt is elfárad az (ember)anyag, s egy idő után már nemhogy rugalmas nem lesz, de a normál állapotát is elveszíti, s törik, megtörik.

Nemrég adtak ki egy könyvet, aminek Reziliencia tréning a címe. Német szerzői egy olyan tréningmódszert dolgoztak ki, amelynek a segítségével az egyének és a csoportok, team-ek is jobban tudnak reagálni az elvárásokra, a változásokra, jobban tudnak dönteni, felelősséget vállalni és az információk között eligazodni.

Ha az egyén rezilienciája, energiaszintje rendben van, akkor a közösség, a csoport energiaszintje is rendben lesz. Ennek viszont a legfontosabb alapja a BIZALOM, egymás ismerete, az egymás iránti érdeklődés és az egymással szembeni diszkréció. Épp azok a dolgok, amikre nem hagyunk időt, amikre nem szánunk elég figyelmet. Mert bizalommal nemcsak teszünk és kontrollálunk, hanem tenni hagyjuk a másikat! Egyes elméletek szerint a siker kulcsa 80%-ban a bizalomtól függ, s csak 20%-ban határozza meg a kommunikáció és infoáramlás.

A reziliencia-faktort az olyan emberek növelik, akik optimisták, a jövőt tervezik és megoldásorientáltak. Ehhez viszont szükség van a pozitív pszichológia megerősítésére, a stressz kezelésére, az információk megosztására.

Ahhoz, hogy másokkal együtt és ne egymás ellen vagy egymás mellett dolgozzunk szükséges 4 tényező: érzelmi intelligencia (EQ), spirituális intelligencia (SQ), intelligencia (IQ) és a fizikai test karbantartása. Ez a 4 tényező optimális energiaszintet biztosít az egyéneknek és azok közösségének, ahol nemcsak kapunk, hanem adunk is, s ennek az oda-vissza ható folyamatnak az eredményeként fenntartható lesz a működés.

A reziliencia elmélet alkalmazásához viszont odafigyelő, felelősségteljes vállalati kultúrára és vezetői hozzáállásra van szükség. Most épp a kultúraváltásról olvasok, legközelebb arról számolók be.

Haragszomrád

Egy nagyszerű könyvet olvastam, amit Gary Chapman Az öt szeretetnyelv kifejlesztője írt. A mostani könyvének a címe A szeretet másik arca: a harag. A harag, a düh, a megbocsájtás témaköreit járja körül nagyon logikus és érthető módon.

Mint kiderült, a harag nem valami abszolút rossz és bűnös dolog. Hanem az emberi természetünk szerves része, válaszunk az igazságtalanságra, a bűnre. Viszont a haragunkkal kezdenünk kell valamit: a szeretet jegyében tettekre kell váltani és megoldani a problémát, helyreállítani a  kapcsolatot a másik emberrel.

A probléma megoldása kétféleképpen történhet: az egyik, hogy szembesítjük a másikat a haragunk okával, a másik, hogy felülemelkedünk és elengedjük a problémát és ezzel a haragot is. Egyik sem egyszerű, befolyásolnak minket ebben az érzéseink, az indulataink, amiket kordában kell tartanunk. Ha rosszul csináljuk, akkor dühkitörés vagy elfojtás történhet, s a megoldás helyett tovább nehezítjük a problémát.

A harag lehet igazságos, amikor tényleges oka van. Ebben ez esetben miután szembesítettük a másikat a haragunkkal, s a másik bocsánatot kért, megbocsájtás következhet. De a megbocsájtáshoz két ember kell, s ez is egy döntés, nem egy érzés, tudatosság van mögötte.

A harag lehet igazságtalan, amikor nincs igazi oka, inkább a sértettségből, a be nem teljesült álmainkból, az elvárásunkból adódik.

Szóval a "haragszomrád" hozzáállás és játszmák önmagukban nem vezetnek célhoz. Öszintén és nyíltan kell kommunikálni és egymáshoz közeledni, hogy tisztázódjon, vajon igazságos vagy igazságtalan a harag és azt hogyan oldjuk meg.

Re-formáció

Eltelt egy év, s beköszöntött 2o17. Az év vége-év eleje nem a kedvenc időszakom.

Nehéz a tél közepén lelkesnek, jókedvűnek, motiváltnak lenni. Még nehezebb az év végi rohanás után leállni, lecsendesedni, a karácsonyi ünnepre hangolódni. Aztán elengedni az évet, lezárni, feldolgozni, amik történtek, jók, rosszak egyaránt, hogy tiszta lappal léphessünk az új évbe.

2o17-ben ünnepeljük a reformáció 5oo éves jubileumát. Vagyis 1517-ben indult el a német Luther Márton által a katolikus egyház megreformálása, aminek a következtében kialakult a protestáns egyház, s a saját egyházam, a református.

Ezen jeles alkalomból nemrégiben megnéztem a Luther életéről szóló filmet, aminek a címe nem is lehet más: Luther. A film több, mint 1o éve készült Németországban, több nagynevű színéz közreműködésével. Amennyire lehet, követi a valós életrajzot, s igyekszik bemutatni, hogyan lett katolikus pap Luther, majd, hogyan indította el hitből reformját, amivel nem a katolikus egyházat akarta megdönteni, hanem csak ki akarta javítani annak hibáit.

Bátorító volt látni, hogy egy 5oo évvel ezelőtt "őrült", bolondnak tartott ember milyen hatással tudott lenni a világra, Európára, s hatása egészen máig tart. Ugyanígy tudunk mi is hatással lenni a világra, a körülöttünk élőkre, csak mernünk kell "nem beállni a sorba", szembemenni az átlagossal, a megszokottal, az elvárttal.

Ez nem könnyű, sőt: kockázatos és fájdalmas. Mert hülyének néznek, kiközösítenek, van, hogy megaláznak, meghurcolnak, elutasítanak. Ám valahol, ha nem is azonnal és nem is az adott helyen, de beérhet az elvetett mag, a "lázadás", a re-formáció.

Mert re-forámációra, átalakulásra, változásra mindig és folyamatosan szükség van. Ez visz előre, ez az egyéni és közösségi-társadalmi fejlődés motorja. Meg kell reformálnunk a saját életünket, újragondolva benne a prioritásokat és az értékeket, amik mentén élünk. Meg kell reformálni a cégeket, az elavult menedzsment módszereket, a humánustól messze álló vezetői hozzáállást. Meg kell reformálni az országokat, a népek magukról és más nemzetekről való gondolatait. S meg kell reformálni az egyházakat, melyek épp a legfontosabbtól, a szeretettől és Isten közelségétől távolodtak el.

Két idézet a filmből:

"A világban több gonosz uralkodik, mint amennyi jó szeret."

"Én Krisztus igazságában hiszek és nem kötök kompromisszumot."

A Reformáció Emlékévének rendezévnyei:
http://www.parokia.hu/v/programok-a-reformacio-emlekevben/

S egy lehetséges utazás állomásai Németországban:
Erfurt-Mainz-Juteborg-Wittenberg-Wartburg