Krisztike 5 éves korában járt először nálam. Akkor a legnagyobb élmény a buszozás, villamoson való utazás, a mozgólépcső, és a hatalmas, magas lépcsőház, valamint a játszótér volt számára. Nem csoda: a vidéken élő kislánynak ezen dolgok voltak leginkább újdonságok a fővárosban. Most, két év elteltével jött újra hozzám. Azt hittem, még könnyebb lesz, mint legutóbb, de nem.
Az egykori ötéves ovis már első osztályos volt idén, s igencsak hozzászokott a sok tesó és anya állandó jelenlétéhez. Az ő hiányukat egy személyben nehezen tudtam pótolni. Ezért harmadnap már erős honvággyal és kedvtelenséggel küzdöttünk. De nem adtam fel. Bár saját mamáját és tesóit nem tudtam idevarázsolni, pár programmal próbáltam elvarázsolni a kisasszonyt.
Voltunk strandon, s megtanítottam neki pár úszási technikát.
Görkoriztunk.
Locsoltunk virágot erkélyen és a ház előtt.
Bevásároltunk és főzöcskéztünk együtt.
Az egykori Vidámparkból kialakított Holnemvoltparkban kipróbáltuk a barlangvasutat, a szellemkastélyt, a körhintát.
Még a munkahelyemre is ellátogattunk.
S persze játszótereztünk.
Balázs már egy másik generáció, ő a modern kor (fene)gyereke, a Z-generáció állandóan kütyüző tagja. Na őt aztán végképp nehéz lekötni, kiszakítani a megszokott kényelmes közegéből. Ezért durva merénylettel kis munkás hétvégére vittem a Balatonra. Mivel a ház körül volt bőven teendő, kapott tőlem feladatot rendesen. Bútort festett, mázolt, szekrényeket tologatott, fogasokat csavarozott.
"Jutalmul" aztán a hűvös idő miatt strand helyett bicajtúrára mentünk. S jól eláztunk, kétszer is. De minden megedz és minden tanít valamire. Pl. hogy legközelebb mindenképpen vigyünk magunkkal esőköpenyt és csereruhát. Azért remélem a munkás élmények mellett lazítós pillanatokra is emlékezni fog. Pl. az esti mozira, a hévízi utcazenészekre, finom ételekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése