Gyűlölök és szeretek

Catullus: Gyűlölök és szeretek

Gyűlölök és szeretek. Kérded tán, miért teszem én ezt.
Nem tudom, érzem csak: szerteszakít ez a kín.

Az utóbbi napokban ennek a versnek a sorai jártak a fejemben. Már nem emlékeztem rá, hogy ki írta, csak tudtam, elég jól belénkverték az irodalom órákon, ha évtizedek múlva is visszacsengenek a sorai.

Aztán utánanéztem: egy ókori római költő, Catullus műve ez, szerelmesvers. Hát nekem nem annyira szerelmesversként jutott eszembe. Hanem az ellentétes érzelmek egyidejű jelenléte miatt került előtérbe. Mert engem is egyszerre vesz körül a gyűlölet és a szeretet. E kettő, egymásnak ellentmondó érzés, míg az egyik táplál, a másik megöl.

A körülöttem lévő világban az emberek gyűlölnek és szeretnek. Elfogadás és semleges érzés nincs. Nincs előzékenység, bizalom, vagy éppen a jónak feltételezése. Ehelyett van irigység, a rossz feltételezése, s a negatív érzések kisugárzása. Függetlenül attól, hogy kollégákról, szomszédokról, vagy családtagokról van szó, mindenütt jelen van a gyülölet. A szeretet pedig csak nyomokban van jelen. Egy-egy kedves gesztusban, ráadásul olyanoknál, akik nem lennének "kötelesek" szeretni.

Hát én is így gyűlölök és szeretek. Leginkább szeretek és gyűlölködök a meg nem értettség és elutasítás miatt.