Balaton

A Balatont részleteiben érdemes kóstolgatni. Nem lehet pár nap alatt bejárni, beutazni, érdemes többszörre bejárni, felfedezni. Idén a nyugati végénél jártam, az ottani részeket sikerült bejárni, no meg pihenni.

Balatonberény a déli part utolsó települése. Hátránya, hogy tovább kell utazni ide, mint mondjuk a félúton található Siófokra, viszont éppen ezért óriási előnye, hogy nincs nagy tömeg, nincs hangoskodás. Ez a település megőrizte valódi vidékies arcát. A falusiak előre köszönnek, érdekes tájszólásban beszélnek. Ők működtetik a kistelepülés néhány boltját és éttermét. Mivel nagyapám itt lakott egykor, az ő házában szoktunk megszállni.

Idén 26 fokos vizben fürödhettem, s a viz mélysége is elég jó volt. A berényi part rövid, de változatos: van nudista strandja, szabadstrandja és fizetős strandja, s még egy kis kikötője is. A parton sorra válogathatunk a kifőzdék és csárdák kinálatából, a gyér forgalomnak köszönhetően nyomott árakon. A strand rendezett és tiszta. Kisgyerekes családok és nyugdijasok kulturált pihenőhelye, s meglepően sok a német és holland vendég.

Idén a falu egyik titkos látnivalóját is felfedeztem: felmentem a Szőlőhegyre. A faluban táblák jelzik merre van, s valahol olvastam, hogy innen csodás kilátás nyilik a badacsonyi tanuhegyekre. Ennél többet, szebbet találtam. A kilátás fantasztikus volt, s ráadásul fent művelt szőlőket, földeket találtam.
az igazi csoda pedig, hogy több mint 100 éves pinceházak gondozott állapotban sorakoznak, akár egy skanzenben. A földbe épitett házaknak szinte csak a teteje látszik ki a földből, nádfedelük a táj jellegzetessége, hiszen a nádat a Balaton partján vágják télen. Az biztos, hogy legközelebb egy romantikus pikniket szervezünk a szőlősök aljában, a csodás panoráma fölött.

A nyugat-balatoni látnivalók közül nem lehet kihagyni Keszthelyt. Itt Szilvi barátnőmet látogattam meg, aki majd két napra való programot hozott össze nekem. Csodás sétát tettünk a városban, voltunk a piacon, a sétálóutcán, a hatalmas katolikus templomok szomszédságában, s persze a Festetich-grófok hatalmas barokk kastélyában. A kastély több napra való programot biztosit: a klasszikus kastélytúrák mellett ebédelhetünk az árkádok alatt, lovagolhatunk a kertben, megnézhetjük a hintómúzeumot, vagy éppen a pálmaház növényeit vehetjük szemügyre. Igazán jó látni a városban a pezsgést, a turistákat, a szépen felújitott épületeket, hallgatni a rögtönzött koncerteket, megkóstolni a finom fagylaltokat és egyéb finomságokat. Ha nincs is annyi turista, amennyit a helyiek szeretnének, mégis élhető, csodás kis város ez itt.

Keszthelytől már csak egy ugrás Héviz, itt még nem jártam korábban. Mintha nem is Magyarországon járnánk: a virágos parkok és sétányok, az elegáns üzletek és éttermek luxus nyaralóhelyeket idéznek. Képeken láttam már a cseh Karlovy Vary-t és Marienbad-ot, valami hasonló van itt is. Héviz vonzereje a Hévizi-tóból feltörő 38 fokos gyógyvizben rejlik. Mi esti jeggyel mentünk be egy kúrára, még jó, mert olyan kellemesen elfáradtunk, hogy utána alig birtunk hazamenni. A tópartról is be lehet úszni a tavirózsákkal szegélyezett vizbe. A tó közepén az ismert fürdőház, melynek elődjét többszáz évvel ezelőtt épp a Festetichek épitették. Az biztos, hogy ide érdemes hosszabb kúrára is betérni.

Legközelebb bicajt is viszek a Balatonra, hiszen a tavat megkerülő kerékpárút jó kirándulási lehetőségeket kinál. A közelben van a Kisbalaton, madártani megfigyelőhelyek, bivalyrezervátum és még római kori emlékek is. Balatoni nyár, remélem tart még!

Nyaralás itthon

Nyaraljunk itthon! - mondja  nemzeti turisztikai hivatal szlogenje, arra buzditva a kedves magyar állampolgárokat, hogy maradjanak Magyarországon, nyaraljanak itthon. Ezt tettem, s jól sikerült.

Általában az éves munka fáradalmait nyáron külföldi nyaralás keretében szoktam kipihenni. Idén az év első 3 hónapját még Amerikában töltöttem, igy nekem a külföldi nyaralás mondhatni megvolt. Hazatérésem után Franciországba is ellátogattam májusban, igy az európai úti élményeim is teljesültek. Mi marad akkor a nyárra? Magyarország!

Irány Magyarország, irány a magyar vidék. Pár hete kiderült, hogy lassan beérik az álláskeresési folyamat, amibe már egész jól beleszoktam. Jó lesz beleszokni a teljes munkaidős munkába és időbeosztásba. No de ha nyár közepén kezdek dolgozni, akkor idén nem igen lesz szabadságom! Igy előrehozott szabit vettem ki.

Mosoni Duna túra

Az elmúlt két hétben 4-5 helyszinen fordultam meg. Jártam otthon Mándokon, a szüleimnél, a családnál. Aztán a kis keresztlányom nyaralt nálam Budapesten, ez nekem is nyaralás volt: 5 éves gyerekszemmel és gyerekprogramokat kutatva jártuk a várost. Ezután egy felnőttprogram jött: két nap evezés a Mosoni Dunán. Majd önkéntes tanára voltam a CTP középiskolás táborának Tatabányán. S legvégül jött egy balatoni hosszúhétvége. Egy másik hétvégét pedig jó barátom hegyi házikójában töltöttem a Duna-kanyarban. Ezek mellett kis egynapos kiruccanások vezettek a budapesti és Budapest környéki strandokra: Velencére, Leányfalura.

Ha a térképen berajzoljuk az útjaimat, a keleti országrésztől a nyugati határig keresztül-kasul szeltem az országot. Minden fáradtságos volt, szervezést és a tömegközlekedéssel szembeni türelmet követelt. De megérte.  Rájöttem, hogy jó itthon lenni. Még ha macerás is az utazás, ilyen sokszinű tájat, finom izeket, és ennyiféle aktiv programot egy helyen ritkán találni. A nyár pedig bővelkedik fesztiválokban és szabadtéri programokban, amikre nem is kell előre rákészülni, csak bele bukkanunk épp amerre járunk.

Lássunk néhány élményt bővebben. Ha már Duna, akkor Dunakanyar. A viz közelségét nagyon szeretem. Idén a hatalmas dunai árviz miatt megkésve lehetett dunai túrára indulni. Igy először én is "szárazon" indultam útnak, fel a Dunaparton Göd-Vác-Kismaros irányába. Itt a vonatozás is élmény, haladni a Dunán felfelé, látni a közeli városkák és falvak tornyait, a Visegrádi hegység és a Börzsöny hegyoldalait. Jártam már erre számtalan bicajtúrán, a Börzsönyt pedig gyalog jártam be néhányszor. Most kedves baratomhoz, Anne-Mariehoz jöttem, aki a nyarakat kis házikójában tölti egy csodás kert közepén. Valódi megtisztulás volt itt lenni. A méhek, pillangók, énekesmadarak sokasága, az ablakokban látott látvány valódi lelkigyakorlatra adott lehetőséget. Azért kis kirándulás is belefért a két napba, amit ott töltöttem. Nagymarosra kirándultunk, ahol a parton halat ettünk, előttünk a visegrádi vár képe, mögöttünk a történelmi város macskaköves utcái és ódon épületei.

 Evezőstúra csapata

A dunai kenutúránk Hegyeshalomnál indult, mégpedig a Lajtán. Vagyis a történelmi Magyarország nyugati határán. A Lajta szűk folyócska, de elég kanyargós, s a sodrása miatt a borulás elég könnyen megtörténik. A folyó partján töltés, a távolban energiatermelő szélerőművek. Tisztára mint a németalföldi festményeken, csak azokon hagyományos szélmalmok és a holland partvidékre épitett gátrendszerek láthatóak. A Lajtáról a Mosoni Dunára eveztünk, mégpedig át Mosonmagyaróvár városán. Ez már nyugat: rendezett kertek, kerités nélküli házak, udvarias emberek és sok szlovák, német turista és evezős. A Dunán felfelé is eveztünk, ez volt a legkeményebb része a túrának, hiszen a nap végén, a vacsora előtti éhes állapotban kellett a legjobban meghúzni a lapátokat. A lapátolást a halászi kempingben eltöltött sátorozós éjszakán sikerült kipihenni, majd másnap újra vizre szállni és még többet evezni a már széles, romantikus nádasokkal körülvett folyón. Sajnos a vizen fotózni nem tudtam... A látványt magamban rögzitettem.

A Velencei-tavat viszont későn fedeztem fel. Kiskoromban egyszer-kétszer jártam a Balatonnál, de a Velencei-tónál sosem. Pár éve kedves barátaim házában vendégeskedtem néhányszor, annyira megtetszett ez a csendes, ám mégis festői tó, hogy azon nyomban üres nyaralókat kezdtem nézegetni. Nyaralót még nem vettem, viszont az ottani strandokra nagyon szivesen leutazom. Kevesebb mint egy óra utazással jutunk Velence, Velencefürdő, Gárdony, vagy Agárd strandjaira. Előnyük, hogy a szabadstrand ingyenes és ápolt, s még a fizetős strandok is olcsók. A viz meleg, nem olyan sekély, mint a Balaton déli partja, s csodás a kilátás. Mi itt szereztük az idei barnaságunk alapjait pár hete.

A Balatonról külön fogok irni, mert az ottani élményeket nem tudom ebbe a bejegyzésbe sűriteni.

Csak biztatni tudok mindenkit, hogy induljunk útnak, mégpedig idehaza! Szárazon vagy vizen, két- vagy négy keréken.

CTP siker- és egyéb sztorik

Folytassuk CTP-sztorijaim sorát. Korábban négy sikersztorit közöltem, ezek száma azóta kettővel bővült.

Egyik interjúalanyom (link) nagyszerű példa a karrier és a munka összehangolására. Háromgyerekes anyaként menedzseli családját, s közben a munkájában is elérte amit lehetett. Jelenleg független HR tanácsadó.

Másik interjúalanyom (link) munkáját, hobbiját, küldetését hangolja össze igen jól. Kisebbségi jogokat, ügyeket képvisel, emellett besegit a családi vállalkozásba is. S még arra is jut ideje és ereje, hogy a hobbijának éljen: fotósként most már fizetett megbizatásai vannak, sőt saját kiállitása is volt.

A fenti sikerpéldák alapján legújabb "találmányom", hogy a sikerre éhes, siker előtt álló diáktársaimat is megkérdezem. Azokat, akik az elmúlt hónapokban tértek haza Magyarországra. Kiváncsi voltam, ők hogyan élték meg a beilleszkedést, mi hiányzik nekik odaátról és hasonlók. Egyikőjük (link) családdal volt kint, másikójuk (link) saját vállalkozásba kezdett hazatérte után.

Kivánni sem tudok többet, mint hogy minél több ilyen sikersztori szülessen. S talán még azt, hogy tanuljunk meg büszkék lenni az egymás sikereire.

Önkéntesség

Az önkéntességről még akkor irtam, mikor az egészbe belekóstoltam, úgy 3-4 éve. Rá kellett jönnöm, hogy a kötelező munkahelyi és családi tennivalók mellett, jó valamit csak azért csinálni, mert jól esik és segitek vele másoknak.

Önkéntességet tanultam Amerikában is. Az ottaniak, ha új hobbit keresnek, vagy nyugdijas korukra akarnak valami aktivitást találni, gyakran épp az önkéntesség mellett döntenek. Meglátogatnak idős, egyedülálló templomi tagokat, korrepetálnak az iskolában, vagy éppen eligazitanak a kórházban. Ugyanezt Magyarországon nagyon nehéz elképzelni.

Nemrégiben a kormány úgy döntött, a középiskolások tanrendjében kötelező elem lesz az önkéntesség. Elég faramuci dolog önkéntességre kényszeriteni a diákokat. Hiszen az önkéntesség vagy megy önként, vagy nem megy sehogyse. A program ötlete jó, csak a kivitelezés nehézkes. Van bőven középiskolás, akinek a szabad óráit hasznosan kell kitöltenie valami megfelelő helyen. De megfelelő hely kevés van, legalábbis kevés olyan, amelyik fel van készülve az önkéntes roham fogadására. Templomunkban is jelentkezett egy-két diák, de a fűnyiráson és takaritáson kivül kifinomultabb munkát nehéz adni nekik.

Amerikából azzal az elszántsággal érkeztem haza, hogy amit kint tanultam, azt itthon alkalmazni fogom. Nem hagyom, hogy a kint tapasztalt optimizmust, lendületet és alázatot idehaza kiirtsa belőlem a kilátástalan pesszimizmus és a "magunkért sem akarunk tenni" hozzáállás. Amolyan bozótharcos gerillaként magam kezdem megdolgozni a környezetemet. Mert nem kell messzire (Afrikába vagy más egzotikus országba menni), hogy feladatot és kihivást találjunk. Nézzünk körül környezetünkben, biztos lesz feladat, rászoruló, tennivaló.

Elsőként a szűk lakóterem, a lépcsőházam környékét mozgósitottam. Többen megjegyezték, hogy mennyire hiányoltak mialatt távol voltam, főként, mert én gondoztam a ház előtti kertet. A visszatérésem azonnal szemmel látható: lelkes szomszédasszonyommal közösen kezelésbe vettük a kertet, amiről már irtam is. Legutóbbi akciónk, hogy a zuglói önkormányzatnál pályáztunk és nyertünk: egy fél vontatónyi növényt kaptunk ingyen!

Már "csak" annyi volt a dolgunk, hogy elültessük a több tucat rózsát, liliomot, fácskát, bokrot. A kőkemény földbe beásni nem volt könnyű, de megcsináltuk. Most már csak a locsolás van hátra, ezt viszont némi szervezéssel megosztottuk a házban lakó ifjakkal. Akikről kiderült, hogy ráérnek és szivesen pocsolnak esténként. Igy már mindenki szivesen áll meg a ház kapujában, ül le a padra beszélgetni a szomszédokkal. Jó itt élni, jó gyönyörködni a látványban!

Következő partizánakcióm a Gazdagréti Református Gyülekezetben zajlik épp. A korábban, májusban megvalósult programunkról már irtam: női napot tartottunk, amit hárman szerveztünk. A rendezvény sikerén és saját belső igényemen felbuzdulva javasoltuk, hogy legyen folytatás. Lesz! Ősszel egész hétvégét hozunk őssze, hogy aztán télen beinduljon egy rendszeres havi alkalom. Nőknek, nekünk, másoknak. Hurrá.

Harmadik hóditási területem a CTP, vagyis az alapitvány, akinek a segitségével Amerikában tanultam. Már odakint ill. kiutazásom előtt is bedolgoztam. Most idehaza elvállaltam a kommunikációs vezetői feladatokat. Interjúkat gyártok (erről is irtam már és még fogok is), honlapot modernizálok, terveket szövök sajtókapcsolatokhoz. Emellett tanitok abban a táborban, ahol korábban marketing ismeretekre okitottam a középiskolásokat. Csak idén prezentáció és beszédtechnika a témám - nem is gondoltam, hogy egy fél napot kitöltő "műsort" össze tudok hozni.

Önkéntes dolgaimnak se szeri, se száma. Lassan főállású önkéntes leszek, ami nem túl kifizetődő. Még szerencse, hogy mielőtt teljesen behálóznak ezek a tevékenységek, találtam megfelelő munkát. Mégpedig olyat, ahol a munkáltató nem rosszallóan és furcsálóan nézi önkéntes dolgaimat (s előre megkérdi, hogy ha megkapom az állást, ugye nem gondolom, hogy ezeket a tevékenységeket folytatni fogom), hanem biztat: ők, a cégvezetők is több önkéntes, közösségi feladatot ellátnak, szóval kiváncsian várják, én hol és hogyan foglalom le magam a munkán kivül.

Családfánk titkai

Szeretem a Harmat Kiadó könyveit. A Határaink cimű kiadványukról irtam korábban, ugyanazon könyv szerzőpárosa alkotta a mostani könyvet is, kiegészülve két másik pszichológus-pszichiáterrel. Ezeket a könyveket szeretem, mert közérthető módon irnak le pszichológiai, kapcsolati problémákat, konkrét megoldást javasolva az olvasónak. 

 

A Családfánk titkai épp arról szól, amit a cime is sejtet. A családfánk rengeteg titkot rejt: elsőre romantikus, kedves titkokra gondolunk, ám a könyv inkább az elhallgatott, fel nem dolgozott negativ élményekre fókuszál. Azzal szembesit, hogy amit ma a saját életünkben élünk, az nem más, mint az őseink mintájának másolása.

 

Amit gyerekkorunkban a szüleinktől láttunk, azt éljük újra, még ha nem is vagyunk tudatában. A szüleink az ő szüleiket másolják, s igy tovább. Vagyis dédapáink és dédanyáink jó vagy rossz mintái ismétlődnek újra meg újra.

 

A baj akkor van, ha káros, téves mintákat követünk. A legnagyobb probléma pedig az, hogy magunk észre sem vesszük a hibát ill. annak okát. Csak éljük az életünk, kapcsolatainkat jól-rosszul ápoljuk, néha egymást ostromoljuk, bántjuk, s közben még jól is érezzük magunkat.

 

Igy öröklünk meg olyan mintát, ahol a gyerek évekig nem beszél a szülőjével, vagy éppen minden kapcsolatot, kommunikációt megszakit a testvérével. A szülők civódását, válását élik újra az utódok, amikor ők is csak veszekedni tudnak a társukkal.

 

A könyv azért megerősitő, mert bibliai alapokra helyezi a megállapitásait. Nem csak a mi családunkban vannak hibák, már az első családban is kódolva voltak a gondok. Nem véletlen, hogy Kain megöli Ábelt, s aztán menekül, hiszen az Úr kertjében Ádám és Éva is megszegte a szabályokat, s aztán rejtőzködniük kellett. A bibliai családok példáján keresztül is látjuk, hogy lehet valaki sikeres a munkájában, küldetésében, de közben csődöt mond a családi szerepében.

 

A könyv témájához jól illik egy pszichoterápiás módszer, a családállitás. Ez egy pár órás csoportos foglalkozást jelent, ahol a jelenlévők eljátszák, "felállitják" egyikőjük családját, a családtagokat, egymáshoz való viszonyukat.

A Harmat Kiadó egy másik könyve épp ebben a könyvben felvetett problémára ad választ: hogyan tudjuk a felmerült kérdéseket, kételyeket megbeszélni a nekünk fontosakkal. Hiszen ha már tudjuk a problémát, s annak okát is beazonositottuk, már "csak" meg kell oldanunk. Viszont épp ez a legnehezebb, egyedül képtelenek vagyunk rá. Ehhez kölcsönös megértés, őszinteség és alázat kell, hogy egymás felé fordulva, egymással összefogva tudjunk továbblépni. Hogy ne újra meg újra a megszokott mintákat ismételjük, hogy ne a megszokott játszmákat kövessük. A könyv cime Játszmák nélkül.

Keresztgyerekezés újra

Egyszer, még az elutazásom előtt irtam már a keresztgyerekeimről. Jó, hogy vannak, mert edzésben tartanak, olyan feladatokra késztetnek, melyeket egyébként, gyerek nélküliként nem csinálnék. Például nyaraltatom őket.

 Szuper játszóterek, minden nap máshová mentünk

Még kiutazásom előtt az akkor 9 éves Balázs töltött nálam egy nyaralós hetet. Napközben táborban volt, este együtt programoztunk, nálam aludt, én fuvaroztam. Érdekes volt összeszokni, a feladatokat és programokat szervezni. Idén a most 5 éves Krisztike járt nálam, négy napot nyaralt Budapesten.

Krisztikét kevésbé ismerem, hiszen életkorának fele idejében távol voltam tőle. Viszont ő annyira nyitott és közvetlen, hogy nem akadály a hosszú távollét és hogy alig ismerjük egymást. Ő bátran belevágott a nyaralásba nálam.

Nem igazán tudtam, hogy mire számitsak. Megtapasztaltam már milyen több gyerekkel együtt élni, egy-kettő-három-négy gyerekért felelni. Viszont korábban volt mellettem segitség, a család, a lakóhely, mig most magamra, s saját ötleteimre támaszkodhattam. Azt hiszem, sikerült ezt is jól megoldani.

Állatkerti kalandok, a kedvenc a viziló

Első nap még vonakodva evett, halkan beszélt, bizonytalanul mozgott nálam a nagylány. Második naptól már ő irányitott engem, a programokat, nagyokat aludt, jókat evett és fáradhatatlanul mozgott. Falusi lányként jól birta a nagyvárosi tömeget, az átszállós közlekedést. Kipróbáltunk villamost, trolibuszt, hévet. Pancsoltunk kis medencében, kerti slaggal és fürdőkádban. Főztünk, virágot öntöztünk, szomszédokkal ismerkedtünk.

Beletanultam a játszótéri etikettbe (igen, ez sem akármilyen, mármint az interakció a szülőkkel, a többi aprósággal, a játékokkal), abba, hogy egy ötévest nem is olyan egyszerű lefoglalni, szórakoztatni. Megtapasztaltam, hogy a gyerekprogrammal nem is könnyű összeegyeztetni az én felnőttes ügyeimet és feladataimat, munkát, bevásárlást, főzést.

Mi volt előbb: a dinó vagy a tojás?

Azt hiszem, rendszert csinálunk a keresztgyerekes nyaraltatásból. Egy másik hétvégén a már 12 éves nagyfiút, Balázst fogom vendégül látni.