Ez a két fogalom már több, mint egy éve forog bennem. Forgolódtam én is diplomáciai körökben, többször jártam a washingtoni követség rendezvényein, egy időben még egy ottani lehetőség is kilátásban volt. Találkoztam tanult, profi és nem annyira profi diplomatákkal, neves tudósokkal, értelmiségiekkel. De ha az önös érdeket megérzem a legtanultabb diplomatában, onnantól kezdve nem tudok rá másként, csakis politikusként tekinteni.
A politikus az érdekember. Látszólag a közérdeket szolgálja, de a formális pozíció mögött az egyéni érdekek munkálnak. Még ha nincs is pozícióban, akkor is "politizál", kapcsolatot épít és tart fent az érdekei szerint. Nem kell parlamenti képviselőnek vagy államigazgatási alkalmazottnak lenni hozzá, lehet az illető egy önkéntes szervezet vezetője, egy cég alkalmazottja.
Ha megnézzük, akkor a nők a diplomatikusabbak a férfiak a politikusabbak. Ez a hatalomhoz való hozzáállásukból adódik: a nőket a közösség élteti, a férfiakat pedig az egyéni siker. Nők azok, akik képesek a megértést, a békét előmozdítani, ezért is neveztek ki női nagyköveteket bizonyos pozíciókra. S ha a béke megteremtődött, jöhetnek a férfiak a követeléseikkel, az üzleti érdekeikkel.
Ha a kontinenseket nézzük, nekem Európa a diplomatikus, Amerika a politikus. Európa képes elgondolkodni egy mégoly fenyegető és nehéz helyzeten is mint a migránskérdés. Képes kutatni, felmérni, egyezkedni. Amerika pedig határozottan lezár, kizár, se ki, se be.
Azt mondják, hogy a 21. század a nők évszázada, hiszen ők a kollektív intelligencia, az együttműködés, odafigyelés, meghallgatás hordozói. Egy szaklapban olvastam, hogy a kollektív intelligencia jobban fejleszthető, mint az egyéni intelligencia! Vagyis a csapatmunka, a tudásmegosztás, tréning, innováció közösségi szinten hozhat fejlődést nem egyéni szinten. Az egyéni fejlesztés pedig csak egy bizonyos keretig járul a növekedéshez. Ne feledjük, akkor a diplomácia vagy a politika visz előre?
A munkában is ezt éljük meg: együttműködés szükséges, de közben az egyéni érdekek munkálnak. Őszinteséget hirdet a cég, a vezető, miközben a háttérben hazugságok, rossz riportolási minták vannak (a felfelé a szépet, lefelé a rosszat mutatják).
A végére néhány idézet, ami valahogy bennem a fentiekhez kapcsolódik:
"A felelősségérzet a lélek és az ész között hányódik" - Grecsó Krisztián
"A szellemi kiskorúság kényelmes, a kiskorűságból való kilábalás fáradtságos" - Kant
"A szeretet és tudás nem haszonelvű, haszontalan dolgok hasznát állítja előtérbe" - Pléh Csaba
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése