Én kis kertem

A kis balatoni kertemről már osztottam meg tavaszi és nyári képeket. Most az ősziek következnek. Nem profi fotók, hiszen munka közben készültek. Csak dokumentáltam az elültetett növényeket, hogy tudjam, jövő tavasszal mire számíthatok, mi fog előbújni. Íme!

Ez itt egy régi naspolyafa az idei termésével 

 A vadrózsa is jó valamire: csipkebogyójából teát lehet, lekvárt lehet készíteni

 Na ez lesz itt a fűszerkert a kerekeskút tövében

Itt pedig egy kedvenc rózsaszín rododendron várja a tavaszi virágzását 

A ház előtti kertbe is kerültek virághagymák, krizantén, százszorszép

S ami a képeken nem látszódik: a kert végében három gyümölcsfácska is elültetésre került. Pár éven belül lesz saját cseresznye, alma és egy új kajszibarack is! 

Márton napra

Lehet, hogy november 11. a márton-napi ludak napja, de én itt és most egy "vadludat" osztanék meg a Balaton partjáról.

Őszi melegedő

Elvileg hideg, hűvös, szürke ősznek kellene lennie, így novemberben. Az időjárás meghazudtolja önmagát: állandó napsütés, 2o fok körüli hőmérséklet és varázslatos napsütés, színek!

 Azért már fűtési szezon van. Mi is begyújtottunk a balatoni házikóban. Ráadásul egy régi-új kályhát építettünk az egyik szobában. A csodás, patináns antik vaskályha a falunkból érkezett. Tökéletesen működik az ország túlsó végében. Pár fahasáb csodát művel és nagyszerű meleget varázsol a házba. Emellett persze a konyhai sparhelt is ontja a meleget. Hurrá.

Az esték lehet, hogy hűvösek, de a nappalok még szívet-lelket melengetőek. Tudják ezt a kis macsekjaink is. Ahogyan a mellékelt kép is mutatja, ők mindig a napos részekre vonulnak, s ott süttetik magukat. Érdemes követni őket és az általuk preferált napsütéses helyekre kiülni, amíg még lehet.

Azért mi előkészültünk a télre, betároltunk egy kis tüzelőt. Jöhet fagy, hó, mi készen állunk!

Nápoly

Azt tudtátok, hogy a nápolyinak semmi köze Nápolyhoz? Sőt az olaszok nem is nápolyinak, hanem egyszerűen ostyának nevezik az általam is olyannyira kedvelt édességet.

 Castell del Novo

De milyen is a valódi Nápoly? Utazásunk előtt sok negatívumot hallottunk róla. Hogy nem biztonságos, hogy koszos. Azonban kellemesen csalódtunk. Kiderült, hogy nem koszosabb, mint a mi városaink, s a közbiztonsággal sem volt gondunk. Igaz ugyan, hogy vannak elég hajmeresztő utcái, ahol sok a romos, graffitis ház, s az utcát szemét szegélyezi, de ez így hangulatos. A legtöbb helyen a fejünk felett, a házak erkélyein vagy éppen a házak között kifeszített kötélen szárad a mosott ruha. Ez a sajátos kép jellemzi leginkább a várost.

Galleria Umberto

Mi ittlétünk alatt leginkább a város környékét jártuk be, viszonylag kevest jártunk a városban. Voltunk azért a tengerparton, ahol a parti sétánynál találjuk a Castell de Novo-t (Új Palota), a Palazzo Reale-t (Királyi Palota), a Tojásvárat és persze a kikötőt.

Jártunk a történelmi belvárosban, ahol macskaköves szűk utcák és sok-sok templom színesíti a képet. Vannak utcák, ahol gyakorlatilag egymásra nyílnak a szemközti templomok ajtajai. Az utcákon mindig zajos a forgalom, akár napközben, akár este jártunk kint. Az autóknál már csak a robogókból van több, egy-egy motorbiciklin gyakran egy egész család utazik 3-4 fővel. A dudák állandóan szólnak, itt nem számít a piros lámpa, a zebrán iparkodni kell, mert simán áthajtanak rajtunk.

Felújítás alatt a Királyi Palota

A házak földszintjén kis bárok, cukrászdák, étkezdék sorakoznak. A helyiek a kávét a pult mellett álva isszák meg gyorsan. Sajátos üzlet a helyi lottózó, ahol nem csak fogadást lehet kötni, hanem a nagyobb sporteseményeket kivetítőn meg lehet nézni. Lehet itt kapni buszjegyet, információt és még internetezni is itt tudtunk.

Az utcákon viszonylag kevés a fa, de annál több a kipakolt terasz, kisebb-nagyobb étkezdék, virágüzletek, újságosbódék, zöldségárus. A forgalom sajátos ritmusban hömpölyög, a fürgébb jut előrébb, sok itt a balesetes autó, a sérüléseket egyszerű ragasztószalaggal rögzítik, aztán már robognak is tovább.

Tipikus nápolyi utca sok-sok autóval és száradó ruhákkal

Capri szigetén

A Nápolyi-öböltől Carpriban búcsúztunk, ugyanis utolsó nap ide kirándultunk. Nápolyból óriás turistahajók visznek át a szigetre, kb. 45-55 perc alatt át lehet hajózni az igencsak hullámos tengeren.

 Megérkezés a Marina Grande kikötőjébe 

Capri egy hatalmas sziklatömb, jól látszódott Nápolyból. Már a rómaiak is felfedezték, Tiberius császár például palotát építetett és ide helyezte a székhelyét. Caprin természetesen kapribogyófát is láttunk, meg kerestük a kaprinadrágos turistákat. Itt készítik helyi cipészmesterek a kapriszandált, ami egyszerű talpra rögzített bőrpánt.

Capri városában

A sziget nagyobbik kikötőjébe érkeztünk (Marina Grande), innen sikló vitt fel a hegy tetején fekvő Capri városba. Ez egy elegáns nyaralóhely sok-sok turistával és elég szűk utcával. Hagyományos szállítóeszközök és járművek helyett itt apró, egyszemélyes járművekkel járnak, s a bőröndöket kézikocsival viszik a vendégek szállására.

Capri szigetéről is jól látni a Vezúvot

Mi egy aprócska busszal mentünk át Anacapriba, a másik városba. Ez egy kicsit tágasabb, talán a turista is kevesebb. Viszont rettentően elegáns hely, ahol szép, letisztult stílusú üzletekben árulják a helyi finomságokat, az ékszereket és lenvászonból varrott szép ruhákat. A sziklák oldalában a parton elég sok barlangszerű üreget vájt ki az idő. Ezek közül a leghíresebb a Kék Barlang (Grotta di Azzuro). Ide most a dagály miatt nem tudtunk bemenni, egyébként csónakkal visznek be egy szűk tengeri bejáraton, s bent a tenger és az ég kékje csodásan tükröződik.

A két tengerész Anacapri partjainál

Másik utunk a sziget kis kikötővárosába, a Marina Piccolo-ba vitt minket. Ez egy kis település a szerpentines út alján, elegáns villákkal és néhány napozóterasszal. Itt jónéhányan napoztak és fürdőztek a part kavicsos-sziklás részén, ezért mi is leheveredtünk. Innen jól látszódtak a vízben lévő sajátos sziklaképződmények és a környéken cirkáló hajók.

Capri elvarázsolt minket. Ha valahová, ide szívesen visszajövünk még.

Kilátás a Marina Piccolo szikláira

Amalfi-part

Már maga a név is romantikusan cseng: Amalfi. Nápolytól délre egy kacskaringós félsziget neve ez, ahol három települést is volt szerencsénk bejárni.

 Kilátás Sorrentoból a Vezúvra

Nápolyból vonattal utaztunk az első városba, Sorrentoba. Ez egy elegáns tengerparti városka, a parton szállodákkal, macskaköves utcákkal, éttermekkel. Itt kóstoltuk meg a sorrentoi citromból készült finom édességeket és likőrt.

Ennyire szűk szerpentinen buszoztunk

Sorrento-ban buszra szálltunk, ami hihetetlen szűk és kacskaringós szerpentinen vitt minket Positano városán át Amalfiba. Tervünk szerint Positanot is megnéztük volna, ami egy halászfaluból lett kedvelt üdülőhely, több filmben is szerepelt (például a Napsütéses Toszkána). Most viszont csak a sziklákról láttunk le a napernyőkkel tarkított tengerpartjára és a város sziklára "ragasztott" házaira.

Az "Amalfi-part" Positanonál

Amalfi még szeptemberben is bőven tele volt turistákkal. Itt kötnek ki az óriás turistahajók, hogy utána tovább menjenek Carpri, Nápoly és a francia riviéra felé. A város főterén van a fő látnivalója, egy csodás román kori bazilika márványból kirakott falakkal és barokk mennyezettel. A város szentje Szent András, az ő relikviái itt vannak elhelyezve. A mór stílusu templomhoz belső kerengő is tartozik, s ilyen sok lépcsőn még sosem másztunk fel templomba.

Főtér Amalfiban a templommal

A dombra épült város szűk utcácskái a parttól indulnak fel a hegy irányába. Sok lépcsővel összekötött sikátort és hangulatos teraszt, kávézót, éttermet találunk itt. A főtéren rögtön két fantasztikus cukrászda várt minket a frissen sült, puha, porcukrozott finomságaival és kávéjával.

Az amalfi katedrális mór kerengője

A parton még akadtak fürdőzők és napozók, mi is megmártóztunk, legalábbis lábilag. Hogy aztán feltöltődve indulhassunk vissza Nápoly felé.

Amalfi

Pompei és a Vezúv

Pompei városa Nápoly mellett fekszik. Majd 2ooo éve, 79-ben tört ki a Vezúv, s maga alá temette nemcsak Pompeit, de további városokat is. A Vezúv kettős csúcsa mindenhonnét látszódik Nápolyban. Láttuk a csúcsot Capri szigetén, vagy éppen a tengerparton vonatozva.

Pompei utcáin, látni a keréknyomokat, a nagy kövek a vizes-tócsás út miatt szolgálták az átkelést 

Az 12oo méter magas hegy nem óriási, de a tenger fölé magasodva igenis erőteljes látványt nyújt. Legutóbb 1944-ben tört ki, azóta is elég gyakran megremeg itt a föld és várják a következő kitörést.

 A gladiátorok szállása

 

Az egyik színház, napjainkban is használják 

Mi először a romvárost néztük meg. Álmunkban sem gondoltuk, hogy egy teljes ókori várost bejárhatunk, hiszen épen maradt itt a hatalmas kövekből összerakott utca, az apró égetett téglákból épített házak, a csodás szökőkutak, ivókutak, a hatalmas amfiteátrum, a templomok oszlopfői, a fürdők medencéi...

Freskó az egyik villában

Megnézhettük előkelőségek villáit, ahol gyönyörű freskók díszítik a falakat, s apró mozaikpadlón lépkedhetünk. Láttunk helyi kifőzdét, pékséget, jártunk a gladiátorok szállásán, két színházban, a Forumon, s a temetőben is. Egy nap sem elég bejárni ezt a várost, amely majd két évezredig pihent a 6 méteres hamu és lávaréteg alatt.

Előkelő villa, átrium, csobogó, kert

Utánaolvasva kiderült, hogy a Vezúv pusztítása 3 napig tartott. Először csak füst és pernye szállt le, s a helyiek nem is menekültek el. Viszont utána jöttek a gázok, majd a forró láva, s aki itt volt, mind elpusztult. A házakban megkövesült tetemeket, állat csontvázakat is találtak. A házak fala épen maradt, csak a tetőt rombolta le a vulkán.

A Forum, háttérben a Vezúv

Pompei városából turistabuszok viszik fel az érdeklődőket a vulkán tetejére. Mi az utolsó járattal még épp, hogy fel tudtunk menni. Elég kacskaringós és rossz állapotú uton ment fel velünk a teherkocsira épített busz. Fent egy 2o perces kapaszkodón értük el a vulkán óriási kráterét. Itt már szinte nincs növényzet, mindent apró fekete-szürke kövek, fekete por fed.

 Túra a Vezúvon naplementével 

A felhők jöttek-mentek, s épphogy láthattuk a krátert, amely 6oo méter átmérőjű és 3oo méter mély. Alattunk 8 km mélységben van a vulkán magja, amely most is él, s a következő kirobbanásra készül. A csúcstól 1o km-re van Pompei városa, anno 6o km-es sebességgel érte el őket a láva, vagyis egy órájuk sem volt elmenekülni. Mostanra újjáépült a város, sőt: sokkal többen telepedtek ide, összeérnek a települések.

Mögöttem a Vezúv krátere a csúcson

Hihetetlen, hogy katasztrófának kell történnie ahhoz, hogy ilyen épen megmaradjon az ókori kultúra, egy teljes város. Akár egy élő történelemórán, olyan volt a sétánk az épen maradt falak között.

Kilátás a Vezúvról, alattunk a tenger és Pompei