Már korábban akartam irni Steve Jobs, az Apple alapitójának haláláról. Pár hete fiatalon hunyt el, de hatalmas szellemi hagyatékot hagyott ránk. Pár hónapja már visszalépett a cég vezetésétől, azóta folyamatosan idézték találó gondolatait az innovációról, a jövő termékeiről. Tudta, hogy nem sok ideje van hátra, ezért amit lehetett lezárva, átörökitve hagyott maga után.
Halálát követően az összes lap, magazin a cimoldalán emlékezett róla. Készül a film az élettörténetéről, könyvek, összefoglalók jelennek meg életéről és találmányairól. Sokan Edisonhoz hasonlitják, aki az elektromosság feltalálásával forradalmasitotta a világot. Jobs a Macintosh számitógépekkel, az IPod-dal ésIPhone-nal a személyre szabott, interaktiv és designos szórakoztató elektronikát teremtette meg. Elmélete szerint nem mi szolgáljuk a technikát, hanem annak eszközei, funkciói szolgálják a mi igényünket. Jobs lángelme volt, aki merte vállalni nézeteit és véleményét, s erre alapozva a világ
legismertebb és legértékesebb márkáját, az Apple-t hozta létre. Bebizonyitotta, hogy az innováció és egyediség profitábilis és népszerű, termékeit mindenki isteniti, s még a fejlődő országokban élők is hatalmas összegeket hajlandóak fizetni érte. Az Apple almája szavak és szlogenek nélkül önmagában kommunikálja ezt a szuperbrand-et.
Én kicsit szkeptikus vagyok az általa kijelölt fejlődési úttal kapcsolatban. Az internet és az elektronika korában túlságosan is függünk ezektől a vivmányoktól és játékszerektől. Nem tudunk élni anélkül, hogy naponta többször ne ellenőriznénk emailjeinket vagy a facebook-ot. Mobiltelefon nélkül mozdulni sem tudunk, a számitógépek újabbnál újabb változatait szerezzük be, fényképezőgépből a 8-1o megapixel már kicsinek számit. Versenybe hajszoljuk magunkat, egymást. Legyen minden gyorsabb és hatékonyabb, kisebb és könnyebb, tudjon minél több funciót. Csak éppen meg kellene tanulnunk élvezni is a technika nyújtotta lehetőségeket: kényelmesen hátradőlni, s értékelni a telefoncsöngés nélküli hangtalan pillanatokat.
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése