A hétvégén Halloween volt az USA-ban, számomra második alkalommal. Tavaly nem volt igazán részem benne, nem is ötltöztem be, partyra sem hivtak. Nem úgy idén! Három napon át ez a bolondos, jelmezes őrület határozta meg a programom.
Szombaton Angie barátnőm invitált egy valódi amerikai házibuliba. Belépés csak jelmezben! Először cigánylány akartam lenni, majd rock and roll girl, végül Amish lány lettem. Mindig ki akartam próbálni, milyen lehet az Amish élet, hát most egy estére a gúnyájukba bújtam. Ezen az esten Angie boszorkány volt, persze nem a rossz, hanem a jobbik fajtából. A partyt egy nagyon kedves családnál tartották, ahol heteken át készült a ház és az udvar dekorációja. A fő téma Aliz Csodaországban volt, több családtag (nagynénik, unokatesók, szülők) eme mese szereplőinek öltöztek. Már a ház előtt varázsvidék fogadott, Aliz csodatükrével, hatalmas sakktáblával. Voltak viszont igen horrorisztikus elemek is. A hátsó udvar komplett temetővé változott, sirkövekkel, hörgő csontvázakkal. A lakás minden sarkába jutott pókháló és pók, füstőt fújó boszorkány, vagy vámpir. A garázs átalakult az állófogadás helyszinéül (vigyázat, csak erős idegzetűeknek!): a falat véres csempeboritás takarta, a hűtőn véres tenyérnyomok és kések, no meg feldarabolt testrészek... Volt persze táncos pörgés, no meg jelmezverseny. A legötletesebb a "zuhany" volt: egy srác a vállára szerkesztett egy komplett zuhanyfülkét, a barátnője pedig fürdősapkában, köntösben játszotta a zuhanyozó szerepet. Ezen kivül voltak ápolónők és ápolófiúk, pocakos apácák és vagány papok, ijjesztő figurák, tündérek, gengszterek és playboy-nyuszik.
Vasárnap szinházba mentünk, ott találkoztunk a jó és a gonosz boszorkányokkal, az Óz-t néztük meg. Pár órára elvarázsolt bennünket a történet, Dorothyval és egy élő (!) Toto kutyával mi is elrepültünk a forgószéllel, hogy mesebeli hősökkel találkozzunk és a sárga úton Smaragdvárosba jussunk. Azért meg kell hagyni, musical-ben az amerikaiak a legjobbak.m mi is. Jómagam boszorkány lettem erre az estére, hasonlóan a család legkisebbik lányához. Jó sok édességet, meg bókot gyűjtöttünk be együtt, nem minden nap látni két igen csinos boszorkányt, ráadásul együtt. A házunk előtt tábortüzet raktunk, itt vártuk a város gyerekeit. Törpe superman-ek, vámpirok, hófehérkék váltották egymást. A házak előtt töklámpások égtek, s a háziak a villany felkapcsolásával jelezték, hogy fogadóképesek. Volt házigazda, aki ijjesztő jelmezben ejtette rémületbe a látogatót, volt ahol kisérteties zene szólt.
Ezt az őrületet biztosan magammal viszem haza. Jó egy napra elfeledni a hétköznapi dolgokat, jelmezbe bújni, s együtt örvendezni másokkal. Biztos ami biztos, már beszereztem a következő jelmezem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése