Úgy kezdődött, hogy születésem után kaptam egy fülbevalót. Egyszerű arany kék kövekkel, minden második lánynak ilyen volt akkortájt. Ez a fülbevaló ki sem került a fülemből úgy 13 éves koromig: akkor konfirmációmra kaptam egy "nagylányos" ékszert. Pár évig nem is cseréltem le. Bár volt nyaklácom, karkötőm, gyűrűim, a fülbevalón kivül nem hordtam mást. Aztán felfedeztem, hogy az arany ékszereken kivül más is van a világon. Igy szépen lassan áttértem az ezüstre, fülbevaló, lánc, karkötő, ami kell. Majd a természetes kövekből és ásványokból készült csodákat kezdtem beszerezni: borostyánt, ametiszt, korallt. S elérkeztem a már nem is nemesfém, nem is féldrágakő bizsukhoz!
Sokáig tiltakoztam a mindenféle gagyi, csillogó és hivalkodó ékszer ellen. Aztán rájöttem, hogy a mutatós darabokkal ugyanazt a ruhát többféleképpen is lehet hordani. Szereztem hosszú nyakláncokat, szines karkötőket, s fülbevalót szinte minden szinben. Egy fióknyi kincs gyűlt össze egyhamar...
S legújabb felfedezésem, hogy ezeket az ékszercsodákat én is el tudom késziteni! Nem vagyok az a gyöngyfűzögetős tipus, de nagyon hiányzott már valami kreativ tevékenység. Betévedtem egy hatalmas kreativ üzletbe, ahol láss csodát a gyöngyök épp akciós áron voltak. Alig tudtam választani a sok kincsből. Az első alkotásaim egyike látható a képen, ezektől az érdekes szinvilágú kerámia-gyöngyöktől valahogy nem tudtam elszakadni. Remélem nem is szakadnak el egyhamar...
Szóval, vigyázat, jövök! Bár még a gyémántokat nem fedeztem fel eddig..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése