Ez a vidék nincs messze tőlünk, néhány száz kilométer délre fekszik. Viszont mégis olyan keveset tudunk róla. Magyarország déli határát átlépve a mai Horvátországon át érjük el Boszniát. Ez az állam kb. fele akkora, mint a mi országunk, s lakossága is nagyjából a miénknek a fele. Fővárosa Szarajevó.
A regény helyszínét az ország egyik fontos pontja adja: a Drina folyó legkeletibb boszniai pontjánál fekszik Visegrad városa, itt követhetjük végig a település életét a 16. századtól a 2o. századig. Ezen a fontos ponton, amely ma a bosnyák-szerb határnál fekszik a törökök építettek egy kőhidat. Ez a híd a regény "főszereplője".
A hidat egy olyan török főúr építtette, akit gyerekként erről a vidékről hurcoltak el a törökök. Felnőttként itt kapott "hivatalt", s első dolga volt, hogy összekötötte a nyugati és keleti partot egy több boltívvel szépen megtervezett kőhíddal. A hídépítés nem volt zavartalan: a törökök által meghódított területen élő horvátok, szerbek lázadtak, s éjszakánként megrongálták az épülő hidat. Ezért a megtorlás, a kivégzés lett a török urak fegyvere, s végül el is érték, hogy elkészült a híd.
A híd összeköti a két partot, ahol a törökök által muzulmánokká lett bosnyákok, a pravoszláv vallást gyakorló szerb ortodoxok és a római katolikus hitű horvátok mellett élnek Spanyolországból ide menekült zsidók is. Jól megférnek egymás mellett a különböző felekezetek, mindegyik őrzi a saját hagyományait.
A törökök a délszláv országokban a magyar 15o évvel ellentétben 5oo (!) évig állomásoztak. Ezért van a muzulmán hitnek mind a mai napig ilyen erős hatása ezen a területen. A török kivonulás után az Osztrák-Magyar Királyság "hódítói" jelentek meg itt, a svábok, ahogyan a regényben nevezik őket. Ők a török porta rendszere után egy németes, merev közigazgatási rendszert próbáltak meg itt kiépíteni. A helyiek pedig kezdtek berendezkedni a sokszínűségre és az állandó változásra.
Az első világháborúig tart a regény cselekménye. Ami nem is annyira cselekmény, inkább időben egymást követő történetek, legendák, melyek által egy nagyon színes vidéket ismerhetünk meg.
S bár uralmak és országhatárok állandó mozgásban vannak, a híd az mindvégig a helyén marad. S áll még ma is. A mellékelt képen épp az író látható a híddal. Jó lenne megnézni!
"A törökök a sváboktól féltek, a szerbek a sváboktól és a törököktől, a zsidók mindentől és mindenkitől, mert főleg háborús időben mindenki erősebb volt náluk. Még valamennyiök fülében ott zúgott a tegnap ágyúzás visszhangja. S ha az emberek csak a saját félelmükre hallgattak volna, ezen a napon egy élő ember feje sem bukkant volna elő a házakból. Az embereknek azonban más uruk is van."
Zárásul még itt egy film a boszniai harcokról a 2o. század végéről. Nem könnyű film, de talán ez is hozzátesz e vidék állandóan változó történetéhez. A filmet Angelina Jolie rendezte, helyi színészekkel, de főként Magyarországon zajlott a forgatás.
Vér és méz földjén
Ivo Andric
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése