
Szerencsére társamul szegődtek barátaim, akikkel hihetetlen élményekben volt részem az elmúlt héten. Kiderült, hogy van egy "last minute"szinházjegy árusitó oldal, a maesteszinhaz.hu, ahol aznapra lehet a maradék jegyeket megvenni, féláron. Az oldalra kattintva nem válogattam sokáig, gyorsan vettem két jegyet az elém kerülő első darabra. Végülis, nekem most minden új és jó. Nem csalódtam. A Pinceszinház Varsói Melódia cimű darabjáról épp olvastam egy kritikát. Két szereplője Gryllus Dorka és párja, Simon Kornél. Gyakorlatilag a darab próbáin lettek egy pár, azóta már gyerekük is született. Na, ezt látnom kell, gondoltam.
A darab amolyan háború utáni szocialista love story, ahol a lány egy lengyel cserediák Moszkvában, a fiú a frontról hazatérő önmagát kerestő fiatal. Szerelmük több évtizedet ölel át, de nem árulom el, hogy happy end van-e a végén.
A másik kultursokk az Operában ért. Az Andrássy úton sokat sétáltam mostanában, hihetetlen mennyi luxusüzlet telepedett ide. Még mindig itt áll a gyönyörű Operaház, ahová az esti órákban özönlik a nép. Mi a kakasülőre kaptunk jegyet. Nagycsütörtökön a Máté Passiót láttuk, hallottuk. Csodás ráhangolódás volt ez a húsvéti ünnepre. A németül szóló kórusmű megértése nekem nem okozott gondot, aki viszont nem érti a nyelvet, annak a feliratozás ellenére is akadtak nehézségei a darab követésével.
Szinház és opera közben levettem a polcomról egy Márai könyvet. Már olvastam, de újra olvasva még mindig izgalmas és mai volt a történet. Az igazi cimű regény és annak folytatása a Judit... és az utóhang sorai egy szerelmi háromszög történetét mesélik el világháború közepette. Márai mestere a szavaknak, az érzéseknek.
A filmélmény még várat magára, épp nem játszák a mozik a magyar filmeket.
A fenti kép egyik kulturélményemhez sem kapcsolódik, ám mégis megfogott valamiért. Kicsit márais hangulatot, budapesti sétát, borongós tájak mutat, ám nekem mégis nyugalom és béke jön át a képből. Mint itt ma Budapesten.