Szépművészeti múzeum

A képen a clevelandi szépművészeti múzeum látható (Cleveland Museum of Art ). A rövid budapesti tartózkodásom alatt nem jutottam el az otthoni Szépművészeti Múzeumba (pedig várt rám a Klimt és a Bottega kiállitás), s nem is gondoltam volna, hogy kárpótlásul itt, Clevelandben lesz részem hasonló élményben.

Mivel hétfőn munkaszüneti nap volt az USA-ban (Martin Luther King Day), nem voltak óráink, nem volt munkám, igy néhány egyetemi barátommal kulturprogramot terveztünk, mégpedig ebbe a múzeumba.

Mit tud nekem adni egy amerikai múzeum? Nekem, aki a jó öreg Európából jövök, s végigjártam már több ország neves múzeumait? Elég erős előitéleteim voltak az itteni magas kulturáról (illetve annak hiányáról). Azt tudtam, hogy New York a kultúra fellegvára, no de hogy Cleveland, az egykori vas- és acélváros? Meglepetésemre megdőltek az előfeltételezéseim, s nagyon élveztem ezt a múzeumi sétát, s azt hiszem, visszajáró látogató leszek itt. Mint kiderült, Clevelandben nagyon értékes gyűjtemény található, köszönhetően a korábban itt élt iparmágnásoknak, s adományaiknak.

A múzeum elhelyezkedésében is nagyon hasonlit a budapestire, hiszen közelében sorakoznak az egyéb múzeumok: a történelmi, a természettudományi. Kicsit berlini múzeumsziget jellege van, csak itt nem szigeten, hanem egy tó partján sorakoznak az értékes gyűjtemények. Ja, és itt nem minden hónap első vasárnapján, hanem egész évben ingyenes a belépés!

De nézzük, mit is láttam odabent. Persze itt is megtalálhatóak a klasszikus tárlatok, az európai művészetet bemutató ókori, középkori s egyéb gyűjtemények. Meglepetésemre rengeteg értékes, saját tulajdonú műkincs van itt: Picasso egy külön teremben, impresszionisták, Rodin szobrai, s még sorolhatnám. A nagy kedvencem, a szecesszió egyik gyöngyszeme egy Tiffany üvegablak, ami egykor egy clevelandi házat diszitett.

Leginkább az amerikai művészetet bemutató termek érdekeltek, hiszen ha már itt vagyok, miért ne az ő saját művészetükhöz kerüljek közelebb. A legnagyobb meglepi, hogy a Cleveland művészetét bemutató tárgyak között egy szecessziós fém diszrács jött éppen szembe, sugallva, hogy ez ugyan inkább európai, mint amerikai, s lám a feliratot elolvasva ki is derül a turpisság: egy magyar művész készitette a monarchia idejében egy itteni gyárban, amelynek tulajdonosa szintén osztrák-magyar illetőségű... A másik nagy felfedezésem egy amerikai festőnő, Georgia O`Keefe. Az ő képét teszem ide zárásul.