Két világ között

Két világ között feszülök. E két világ: a múlt és a jelen, Európa és Amerika. Mi választja el a kettőt? Az óceán és...

Nem volt egyszerű a hazautam, erről már irtam. De nem volt könnyebb az otthonlétem, s a visszautam sem. Hogyan lehetne ezt a két világot, az óvilágot (Európa, Magyarország, múlt) és az újvilágot (Amerika, jelen) közel, esetleg közös nevezőre hozni? A válaszom: sehogysem.

Még mielőtt ide érkeztem, egy Amerikát többször megjárt kedves ismerősöm figyelmeztetett: ne próbáljam megfejteni az itteni jólét mikéntjét, csak fogadjam el adottnak. S valóban, jómagam is rájöttem: nincs átjárás a két világ között, sem fizikailag, sem szellemileg. Ami itt hétköznapi, az odaát felfoghatatlan, ellenben magyarázhatom én itt az otthoni magyar vagy európai dolgokat az ittenieknek, úgysem fogják fel, még az itt élő magyarok sem. Mások a szabályok az óceán innenső és túlsó oldalán. Példának okáért egyik mobilom működik itt, egy másik működik amott, de ugyanazt nem tudom itt is, ott is használni. Ugyanigy veszek elő a raktárból egy európai, földhözragadtabb Krisztit, amikor hazautazom, s rutinosan veszem elő az amerikai Krisztit, aki ugyan fáradtan és némileg fásultan ül fel a new yorki gépre, de mosollyal az arcán válaszol a leszállás után a szembejövő, s szemkontaktust kereső tengerentúliaknak.

Ki érti meg hát, amit én tapasztalok, élek, viszek magamban? Csakis azok, akik ugyanezen az úton már végigmentek. Diákok, akik hozzám hasonlóan jöttek, láttak, aztán hazamentek. Közben - ahogyan én is - végigharcolták az itteni beilleszkedés megpróbáltatásait, kibillentek az amerikai "harmóniából" a hazautazások alkalmával, majd újra, még nehezebben megharcolták a visszailleszkedést magyarföldön. Sajátos szerep és harc ez, s még csak az elején vagyok.

Két világ között, ég és föld között. Lebegek. Aztán földet érek, valahol, valamikor. Most éppen itt.