Magyar vagyok, aki éppen Amerikában él. S bárhol is járok, bár nem tudatosan, de igyekszem a magyarok jó hirét kelteni a világban. Mindeközben a távolból figyelem a hazai hireket, történéseket, majd a rövid otthonlétem alatt személyesen is izelitőt kapok a magyar valóságból. Az ország imázsa kezd országblamázzsá válni.
.
Épp karácsony előtt jelent meg a kormány országimázst erősitő videója. Jómagam ismerem a rendezőt, akinek nem is olyan rég egy Budapestről szóló másik filmje ért el világszerte nagy sikereket. A képeket látva elgondolkodom rajta: mit is keresek most a világ túlsó végén, miközben ennyi szépség, ritka kincs, csodás táj, nagyszerű elme és finomság van otthon?
.
Aztán az imázsfilm mellé vetitem a mindennapok valóságát, a szürkeséget, fásultságot. Van kiút a nehézségekből, egyéni is társadalmi szinten? Miközben az ország vezetése minden szabályt fölrúgva hoz a többséget negativan érintő döntéseket, miben és kiben lehet még bizni? Lesz-e hazám, ahová visszatérhetek, lehetőségem, munkám, lakásom? Nem élek most Magyarországon, mégis az intézkedések többsége érinti az életem, a jövőm. Nyugdij - fizetem a járulékokat, s évtizedek múlva én majd nem kapok? Lakás - eddig 5o százalékban volt a banké, most már 6o százalékban nem az enyém. Munka - a kommunikációs szakmát a nemrég hozott médiatörvény lehetetleniti el. S még sorolhatnám.
.
Magyarország a lehetőségek világa - hirdeti az imázsfilm. Szeretném, ha nem csak egy szépen vetitett képen, hanem a valóságban is lennének lehetőségek. Hogy ne kelljen a lehetőségeket kutatva más országba mennünk. Hogy legyen hová hazatérnünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése