Már január közepén járok, amikor van végre időm az újévről, év-váltásról irni. Nem fogadalmakról és hatalmas szilveszteri buliról akarok beszámolni, hanem egy kis számadást adnék az elmúlt, 2o1o-es évről, s előre tekintenék 2o11-re.2o1o az egyik legőrültebb évem volt. Nem ilyennek terveztem, sőt nem is terveztem egyáltalán, csak engedtem, hogy a dolgok történjenek, hogy megtaláljanak emberek, feladatok, kihivások. Borult az egészségem, a korábbi munkám, majd a nagy felfordulásban kezdtek bekúszni az új, korábban a fejemben meg sem forduló lehetőségek. Valami Amerika, felvételi, pályázat, közben önkéntes munkák, amikre eddig soha nem volt időm. Szólt ez az év sok más emberről, de leginkább rólam, útkeresésről, úttalálásról és útonlevésről.
Eljött 2o11, s az útnak még nincs vége. Sőt, nagyon is az elején járok. Túl az első féléven, éppen a második kezdete előtt. Az amerikai hétköznapokat, tanulást, munkát kezdem rutinosan élni, s közben a korábbi álmokat, ábrándokat a realitás talajára lebontani. Van sok tervem: utazásra, gyakorlatra, no meg persze a tanulmányokra. És persze a szakmai célokon kivül figyelmem a privát életem változásaira is összpontosit. Mert a változás folyamatosan jelen van, tanit, formál, néha elgyengit, de többnyire megerősit.
Mindenkinek sok előrevivő változást kivánok 2o11-re!
A bejegyzésem egy dallal egészítem ki, utólag. A Nox egyik dalát nemrég hallottam a magammal hozott magyaros zenék között. A szövege nagyon illik az újévhez (Eskü a címe, de én pont nem ezért szeretem), a klipp fotót pedig akár én is készíthettem volna.
http://www.youtube.com/watch?v=oeaZlb752qg
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése