Kert

Lehet, hogy a képek nem adják át eléggé, de egy varázskertet láthattok. A képek cáfolják, hogy ne lehetne nagyvárosi környezetbe zöldet, virágot varázsolni. A mi társasházunk bejárata előtti kicsi kert azt is bizonyitja, hogy összefogással és egy kis önfeláldozással csodákra vagyunk képesek. Kizárólag rajtunk múlik, hogyan élünk.

 

A kertészkedést több éve kezdtük el egy szomszédasszonyommal. Mostanra oda jutottunk, hogy hetente-kéthetente előre egyeztetjük, mikor állunk neki a gyomlálásnak, ültetésnek. Először a bejárat melletti bal oldali részt vettük birtokba. Kis zöld sövényszegélyt növesztettünk, bokrokat, cserjéket, rózsákat ültettünk be. Tavasszal a hagymás virágok bújnak elő, nyáron az egynyári magvak.

 

A bal oldali kertrész után meghóditottuk a job oldalt is, kicsit szinkronba hozva a kettőt. Az elmúlt két évben, a távollétem alatt a járdán parkoló autóktól "lopták" vissza a kertet: közvetlenül a járda mellé bokrokat, orgonát, szúrós cserjéket telepitettek, igy el megy a kedve az autósoknak, a kutyájukat sétáltatóknak, vagy csak a figyelmetlen járókelőknek kitaposni, rálépni arra, ami zöld. 

 

 

Mostanra a járókelők meg-megállnak. A ház előtti padon sokszor találunk idegeneket megpihenni, szemlélődni. A közeli játszótérre igyekvő családok legkisebb tagjai sokszor állnak meg a virágok mellett. Hiába, ha mi adunk magunkból a természetnek, az sokszorosan visszaadja a befektetett energiánkat.

 

A képeken most főleg a zöldeket látni. De hamarosan virágba borulnak majd a különböző sárga és fehér liliomok, kihajtottak már a nyári virágok, s a rózsák is bimbóikat nyitogatják.

 

(Most kaptam a hirt a tengerentúlról, hogy ott is kinyiltak már az általam elültetett virágok! A kertben az a jó, hogy ha egyszer csináltál, ültettél valamit, az a következő évben - mégha nem is járunk arra - jelét adja, hogy itt kérem nyomot tetszett hagyni.)