Otthon

Otthon, édes otthon. Mindenütt jó, de legjobb otthon.

Örökérvényű mondások. De érvényesek-e rám? Hol is van az otthonom? Hol és miért tudom magam otthon érezni?

.

Aki ismer, tudja: igyekszem a környezetem a saját izlésem szerint formálni. Kedvenc kreativ tevékenységeim közé tartozik a lakberendezés, a kertészkedés, no meg a lakástextilek szabása, varrása.

Ahol eddig éltem, dolgoztam, megfordultam, mindenütt sikerült kicsit a saját arcomra szabni a közegem. Igy lett a legutóbbi munkahelyemen az irodámból növénydzsungel (egyes rosszmájú megjegyzések szerint már csak a papagáj hiányzott a zöldjeimről), a társasházunk előtti kertből virágzó oázis (még a helyi tévé is kijött forgatni a virágok láttán), a lebontásra itélt öreg házból vendégváró szálláshely (http://www.mandokivendeghaz.hu/ - csak hogy legyen egy kis önmarketing:-), vagy a keresztanyám elhanyagolt nyaralójából a nyaraláshoz praktikusan előkészitett szintér. Az ismerős jóbarátok, rokonok se menekültek az otthonteremtő ötleteimtől: ha teret engedtek nekem, egy-kettőre átszineztem, átforgattam a meglévő lakást, szobát, életteret.

.

S hol vagyok most otthon, amikor nincs módomban bútorokat átrendezni, függönyöket varrni, kertet gyomlálni? Otthon s otthonosan vagyok-e egyáltalán?

Kicsi szárnyaszegett madárka vagyok most, kalickába zárva. Van saját szobám, de csak átmenetileg az enyém, igy szinezésre, átrendezésre nem alkalmatos. Van kert is, gondozott gyeppel, de errefelé nem divat a kertben turkászni, virágot ültetni, arra megvan a kertész, a kertépitész. Vannak ötleteim, mit varrnék-szabnék, de itt nincs varrógépem, s még egy tűt találni is komoly kihivást jelent.

.

S még mielőtt beleszoktam volna az amerikai "otthonlétembe", jön a karácsonyi hazautam. Haza. Hol is van az? Haza a lakásba, ahol az elmúlt években éltem, amit magamra szabtam, de mások lakják most, s az otthonossá tévő tárgyak mind bedobozolva várják a szebb jövőt? Vagy haza, a szülői házba, ahol felnőttem, s ahol nagyjából minden ugyanúgy van, mint mielőtt eljöttem, ám mégsem az otthonom már?

Nincs válasz. Csak érzések. Hogy egyik sem az igazi otthonom már.

S akkor visszatérek ide, tengerentúli állomásomra, ahol vár egy szoba, egy ágy, az itteni életem. S a legdurvább, hogy hosszú idő után, az itteni, átmenetileg kapott ágyikómban alszom a legjobbat.

Otthon? Otthon.