Karrier vagy család? 2.

Még valamikor tavasszal-nyáron írtam a fenti kérdésről, akkor két film szolgált témámul. Mindkét film a nőkről, a tanulmányaikról, az esetleges karrierjükről, illetve a karrier és a család közötti döntésükről, vívódásukról szólt.

Azóta csak még testközelibb lett a téma számomra: hiszen magam is újra diákká váltam, akinek most ugyan a tanulmányai a legfontosabbak, de felmerül a kérdés, hogy a tanulmányok befejeztével vagy éppen közben melyik irányba mozdulok majd. Folytatom a korábbi karrierutam, feladatot, s kihívást találok egy új munkahelyen, Magyarországon vagy éppen ideát, s aztán szépen járom a ranglétrát mint eddig, fogyasztom az idiótábbnál idiótább főnököket, azok meg engem? Vagy ráállok a családalapításos pályára, s az esetleges karriert felfüggesztve a magánélet kerül (végre) előtérbe, férjhezmenés, gyerekek, ház, otthon?

.

Ha a döntés ilyen egyszerű lenne, már rég megléptem volna. Aki igazán ismer, az tudja, melyik útra vágyom. A legfurcsább, hogy épp most, amikor nem futom a karrierista női köröket (vagyis nem cégautóval, s jóadag munkahelyi felelősséggel és stresszel a nyakamban járok-kelek) több ismerősöm is azt állapította meg, hogy én milyen karrierista vagyok.

Azért, mert nem várom a számba a sült galambot, lépéseket teszek, döntéseket hozok, ha kell tanulok, ha kell pályázatot írok, gyakorlatra jelenkezem? Azért, mert tudom, hogy (nagyjából) mit szeretnék a munkámban, miben tudom jól érezni magam, és miben nem?

.

Kérdezem én, mit tegyen az ember lánya, akinek 18-2o-25 éves korában nem az volt a legfontosabb kérdés az életében, hogy milyen legyen az esküvői ruhája? Valószínűleg nem hagyja el magát, hanem dolgozik, tanul, tervez, megvalósít. Ha éppen másként nem megy, akkor önmaga. Él, túlél. Beutalnám erre a kurzusra az önmagukat egyedül elképzelni képtelen női egyedeket, s a saját sztorim előtt értetlenül állókat.

Szerintem a karrieristának bélyegzett nőket érdemes lenne megkérdezni, hogyan is kerültek ők ebbe a szerepbe. Akiket én ismerek, azoknak egyike sem döntött arról, hogy most akkor ő a munkának él, s búcsút int a családi idillnek. Hanem ezt az utat kapták, rövid-, vagy hosszútávra, remélhetőleg átmenetileg. S ők próbálnak ezen az úton járni, nő létükre szemet szúróan ügyesen. Egészen addig, amíg Valaki fel nem forgatja az életüket annyira hogy miatta ezt a (kényszer)pályát feladják. Egy időre legalábbis.