Még a tavasszal irtam Kert cimmel egy blogbejegyzést. Arról örvendeztem, hogy hazatérve Amerikából az egyik első dolgom volt, hogy újra bekapcsolódtam a társasházunk előkertjének a gondozásába. Akkor pályáztunk és kaptunk is növényeket, amiket néhány lelkes szomszéddal elültettünk.
Új rózsabokrok, tuják, disz-szilvafa és sok-sok liliom került a földbe, hogy aztán nekünk virágozzon egész nyáron. Mivel tikkasztó idő volt ezen a nyáron is, a locsolásról is közösen gondoskodtunk. Sikerült beszervezni a házban lakó ifjakat, akik egymással felváltva, a közeli utcai csapról locsolták a növényeket, a járdát, az egész előkertet. Igy legalább erre nem nekünk volt gondunk (:-)
Azóta eljött az ősz, s lassan már a tél köszönt be. Az őszi munkák zárásaként három szomszédasszonnyal egy napos októberi napon nekilendültünk és felkészitettük a kertet a télre. A közeli gesztenyefákról lehulló leveleket eltakaritottuk, az ágyásokból az elvirágzott virágokat visszavágtuk.
A munkánk eredményét mutatják a képek. Lehet, hogy most egyszinűnek tűnik a kert, de mi már látjuk a szines tavaszi nárciszokat, tulipánokat és krókuszokat is benne! Összefogásunk is bizonyitja, hogy a nagyváros elidegenitő közegében is lehet közösen létrehozni valamit, ami sok mindenkinek az örömére válhat. Nekünk a fáradtságos munka okozott örömet, az arra járóknak pedig a kertünk látványa.
15 éves a blogom
-
Hirtelen nem is tudom, hogyan fogjak bele bele ebbe a posztba, hiszen
túlzottan ömlengeni nem szeretnék, de azért mégis nagyon örömteli ez a
történés az él...
1 hete
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése