Munkácsy balett-ben

A fárasztó hétköznapok és túlprogramozott hétvégék közepette jó volt megpihenni és feltöltődni az Operaház Aranyeset cimű előadásán. A balett-darabot az ismert regény alapján irták. Dallos Sándor A nap szerelmese és Aranyecset cimű regényének lapjain Munkácsy Mihály élete elevenedik meg. A festő felnőtt éveiről, sikereiről, szerelmeiről szól az előadás, amit múlt hétvégén láttunk.

Az Operába jegyet kapni nem egyszerű mutatvány. Ráadásul ezt a darabot csak néhány hétig játszák. Végül az utolsó helyek közül szereztem meg kettőt: mégpedig a diszpáholyba! A jegyár itt mindössze 500 Ft volt! De hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a diszpáholy első sora a legdrágább helyeket jelenti, viszont a második sort majdnem, hogy ingyen adják, ugyanis onnét ülve alig lehet valamit látni. Mi ide kaptunk helyet, s ahhoz, hogy lássunk, többnyire felálltunk. Igy viszont nem ültük el a hátsónkat.

Az Opera varázslatos hely. Az épület az Andrassy úton csodásan néz ki hivogató fényeivel. Belépve az arany-bordó faliképek és lépcsők márványa fogad, igazán királyi dolog felsétálni az elegáns lépcsőkön. Mi a szinpad melletti zárt páholyba megyünk, itt saját gardrób és budoár van, igy nem kell sorban állni a ruhatárnál.

Az Operaházban leginkább balett-előadásokat láttam eddig, s a klasszikus operákkal szemben ezeket preferálom. Ez az előadás sem okozott csalódást: a zenéhez az alapot Liszt, Wagner és Berlioz művei szolgáltatták, a táncosok pedig lendületes, fiatal, csodás művészek. A cimszerepet játszó balett-táncos hihetetlen teljesitményt nyújtott: alig volt jelenet, amelyikben nem táncolt, sőt legalább 5-6 különböző partnernővel láthattuk duett-ben. Engem lenyűgöztek a jelmezek: a ruhák Munkácsy korát, a  19.század végét idézték, nem volt két egyforma fazon, s a terebélyes női ruhákat sikerült a tervezőnek igazán légiessé tenni a táncosok számára.

Az előadás szünetében az egyik diszteremben eredeti Munkácsy-képek voltak kiállitva. Egy amerikai magyar gyűjtő képei ezek, nagyon jó volt igy testközelből megtapasztalni a műveket. A fent látható festmény közös kedvencünk Anne-Marie-val, akivel ezt az előadást megnéztük. Mindketten szeretjük a növényeket (Pálmaházban a kép cime) és a jó beszélgetéseket (a képen látható két hölgyhöz hasonlóan). Kicsit olyan volt az előadás, mintha egyszerre lennénk koncerten és múzeumban: tobzódtunk a hangélményekben és látványban.

Munkácsy egyébként nagyon ellentmondásos személyiség volt: a nyomorból előkelő palotákig, királyok, császárok udvarába jutott. Még Amerikába is meghivták, ahol fogadta az elnök és kiállitását több helyen bemutatták. Kutatta az élet titkát, szerelmeken, képeken, utazásokon. Festett szegény parasztokat, az ő életük nyomorát és előkelő házak lakóit, csendéleteit, lakásbelsőit. Képeit gazdag műgyűjtők vásárolták meg, s ő végül egy elmeintézetben halt meg. Legismertebb művei a Krisztus-trilógia óriási faliképei.

Az Operában látható előadásról további infók itt.

Ha érdekel, mi köze Munkácsynak Mándokhoz, arról itt olvashatsz.