Mai magyar valóság

Mióta hazaérkeztem Amerikából, próbálom értelmezni a magyarországi helyzetet. Mig távol voltam, kb. hetente megnéztem egy-két hiroldal főcimeit, s mivel szinte csak politikai belharcokról láttam hiradást, nem igazán követtem figyelemmel, mi is zajlik tőlem távol, a tenger túlsó oldalán található kis hazámban. Néha az általam olvasott külföldi sajtó (The Economist, Times) is irt egy-egy elmarasztaló cikket a magyarországi történésekről, akkor el-elszorult a szivem, de azért nagyon nem hatott meg, mi is zajlik idehaza.

 

Viszont mióta újra saját hazám lakosa és hithű állampolgára vagyok, testközelből tapasztalom, látom, hallom, érzem, mi folyik itthon. Az első két hónap a teljes lelkesedéssel telt: eufóriában éltem, hogy végre itthon lehetek, itt élhetek, s tele ötletekkel és amerikai pozitiv hozzáállással indultam neki a dolgoknak. Aztán a 3-4. hónap körül kezdett a lila köd elszállni (valaki mondta is, hogy ugyanazt éltem meg a hazatéréssel, mint egy bimbózó szerelemben), s kezdtem meglátni a mai magyar valóság kényes, fájó pontjait. Teljes valóságában akkor érkeztem meg haza, mikor teljes állásban munkába álltam: immár nem zárkózhattam el fizikailag és lelkileg sem az országban zajló gazdasági, politikai, érzelmi, erkölcsi hatásoktól.

 

Aztán először a felháborodottság és a kritika szólt belőlem, mikor negativan kezdtem minősiteni azt, amit itthon láttam. Függetlenül attól, hogy melyik oldal, melyik párt befolyása alatt álló tévés, rádiós, vagy nyomtatott sajtós egységet nézem, mindenki a másikat osztja, a másik hibáit nagyitja, s saját kiválóságát fényezi. Miért van az, hogy ettől mi, földi halandók mégsem érezzük, hogy jó nekünk?

 

Szóval az első felháborodásom után muszáj volt kicsit lenyugodnom. Ha már én döntöttem úgy, hogy szembe megyek az áramlattal, s nem elmegyek ebből az országból, hanem hazajövök, akkor próbáljam magamévá tenni, megérteni, ami itt megy. Beszélgetni kezdtem másokkal: szomszédokkal, családtagokkal, barátokkal, kollégákkal. Aztán rájöttem: én a körön kivül vagyok - külföldről hazatérve külső szemmel látom azt, ami itt megy. De látja ezt más is, vagy csak beveszik a maszlagot?

 

Igen, látják mások is. Sőt. Egy nagyszerű könyvet találtam, ami épp idevág. A tanulmánykötet cime Miért hagytuk, hogy igy legyen? 16 iró, filozófus, szociológus próbálja megfejteni benne, hogy az 1989-es rendszerváltás óta (ami csaknem 25 éve történt), hogyan van az, hogy nem előre, hanem visszafelé fejlődünk... Önmagunkhoz, Kelet-Európához, az EU-hoz és a világhoz képest is.

 

Csak pár gondoltatot idézek a könyvből.

 

Idehaza nem az értelmiségiek, irók és gondolkodók formálják a közgondolkodást, hanem a tömeg és az azt manipuláló politikusok, szónokok, menedzserek és média...Itt nem szakértőkre van szükség, hanem politikusokra...

Nekünk egyetlen lehetőségünk van: kihasználni az Európától kapott támogatást, és ugyanabba  az irányba fordulunk, mint a többi demokrácia...

Fennáll annak a veszélye, hogy alternativák hiányában a globális gazdaság olyan lefelé menő spirálba kerül, amelynek a motorja a protekcionizmus, a nacionalizmus és a populizmus...

Itt nincs egyéni felelősség...

Nem elég, kérem, felelősnek lenni, annak is kell látszani...a magyar polgárok jó része nem hisz a demokráciában...itt bármi bármikor megtörténhet...

Harc viskókkal és palotákkal béke...

A magyarok az egypártrendszerre vannak berendezkedve...a porosz iskolarendszer alattvalókat és nem polgárokat nevel...

senkik rúgnak ki valakiket...

ahol a törvények szelleme és törvények betűje elválik egymástól és ezt a zugügyvéd kihasználja...

Ma már nemcsak a király meztelen, hanem a nép is az...

Az aktuális világhelyzet iránti vakság nemzeti hagyományuk...

A magyar társadalom szabadsága kimerült a pártok közti választás szabadságában...

 

Zárásul egy Örkény idézet:

"- És azon kivül, hogy magyarok, mivel foglalkoznak? - Azon kivül, hogy magyarok, nem foglalkoznak semmivel, mert ez teljesen igénybe veszi az idejüket."

 

Azt hiszem, hiradó és hirek helyett több kabarét nézek a jövőben. Legalább nevessek azon, ami itt megy.