Egy mai iró - Grecsó Krisztián

Grecsó Krisztián irásaival először a Nők Lapjában találkoztam. Fiatal, harmincas férfi, aki egy női lapba ir - már ez a tény is elég figyelemfelkeltő volt. Aztán egy kedves barátom a weben megjelent irásait ajánlotta figyelmembe. Elolvastam egy cikkét, majd még egyet, s következő körben beszereztem a Pletykaanyu cimű novelláskötetét. Hát ebben sem kellett csalódnom.

Grecsó Krisztián vidéken (Csongrád megye) született és nevelkedett , s irói feladatai hozták a fővárosba. Újságirói munkásságát követően 2001-ben jelent meg és aratott hatalmas sikert a Pletykaanyu novelláskötete. Azóta többször kiadták, s nekem 12 év kellett ahhoz, hogy a kezembe kerüljön ez a szenzációs irás.

Talán azért tetszik ennyire, mert vidéki történeteket olvashatok benne, mégpedig a vad, keleti magyar végekről, Békésből, Csongrádból, vagy akár ez lehetne Szabolcs megye is. Grecsó nem kivülállóként, felülről nézi a nélkülöző, egyszeri, vagy éppen lecsúszott alakok életét, hanem bennfentesként, sokszor egyes szám első személyben mesélve, s talán még saját maga alakját is beleszőve a történetbe.

Nem tudom mennyi igaz az elbeszélésekből, de nekem sok "ismerőst" hozott el a távoli szülőföldemről. Maga a cim is árulkodó: Pletykaanyu, a falusi nőalak, aki mindenkiről mindent nagyon jól tud, s még jobban tudja azt továbbadni. Ismerünk ilyet, hozzánk is be-betoppan néha a szomszéd néni, s szövi tovább nálunk a történeteit.

Na, nem mesélem el az egész művet, csak néhány részt emelek ki, amik különösen hozzám szóltak.

"... idehaza nincs baj, csak úgy érzem, mintha beletorkollana a szobámba az utca. Hiába húzok mellvértet, sipcsontvédőt, ami ez esetben szintén fém, sisakrostélyom ezüst, mégis úgy érzem magam, mint aki anyaszült meztelen, és ezt nem álmodja. Tényleg bejön ide az utca...Beköszönhet nekem Marika néni, és nekem szegezheti a kérdést (hóna alatt véres vekni), hogy még mindig, Istenem, tényleg iskolás lennék, és akkor hogyan, nincs nekem gyerekem egy se?"
 
"..akkoriban erősen neki kellett látni a lekvárfőzésnek, ha nem akarta az ember eltenni cefrének az összes szilvát. Mi is szoktunk eltenni, és azért nem kell azt hinni, iszákos népek vagyunk, jön a karácsony, meg a húsvét, mikor elfárad a karéj rokonság, aki erősen ihatnék, és mi a fityfenének, már elnézést a szabados fogalmazásért, de tényleg, minek vegyük meg a főzdéből drága pénzen, mikor itt a kertben is jócskán megterem hozzá az anyag."

Grecsó cikk online

Grecsó Krisztiánról