Erről a témáról már rég akartam írni. Csak gyűjtöttem hozzá az anyagot, a tapasztalatot. Amerika a szabadság hazája, itt nyíltan lehet vallásosnak, hívőnek, kereszténynek, vagy éppen zsidónak, mohamedánnak lenni. Egy friss felmérés szerint a lakosság 92 százaléka vallja, hogy hisz Istenben, a maradék meg vállaltan ateista.
Ide érkezve szinte minden sarkon templomokat láttam. Az otthoni tradicionális katolikus és református vagy evangélikus templomok és gyülekezetek helyett itt elég tarka a kép. A katolikus vallás tartja magát, iskolákat, kórházakat, idősotthonokat működtetnek nagyon profi módon. A protestánsoknál az általunk ismert református és evangélikus itt alig van, vagy máshogy nevezik. Van viszont sokféle baptista (az fekete gospell gyülekezetek például), metodista, presbiteriánus, menonita (a kevésbé elvakult Amishok), episzkopális (ez az anglikán egyház amerikai típusa) és egyéb egyház.
Eltartott egy darabig, mire kiismertem felkutattam a hozzám közelálló közösségeket. Persze a magyarokkal kezdtem, eljutottam a keleti oldali és nyugati oldali reformátusokhoz, az evangélikusokhoz, egy látogatás erejéig a katolikusok szertartására. Aztán meghívást kaptam amerikai, modern közösségbe, ahol elektronikus hangszerek kísérik az éneket, s az igehirdetés is inkább egy lelkesítő előadáshoz hasonlít. A legnagyobb meglepetésemre mégis az eddig számomra ismeretlen, magyar baptista gyülekezet jelenti a legbefogadóbb, s legemberibb közeget. Itt minden generáció képviselteti magát, szinte egy családként léteznek együtt, segítve egymást, s engem is, az újonnan érkezőt.
A keresztények mellett a szomszéd utcában szikh (indiai) templom áll, a kínai ismerősöm buddhista közösséget vezet, s bár mohamedán mecsetbe még nem botlottam, feltételezem, hogy az is áll valahol. Legközelebb szívesen feltérképeznék egy zsinagógát, mondjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése