A tanmenet nem volt szigorú: bár próbáltam egy tananyag szerint haladni, az órák, a beszélgetések mindig érdekes irányokat vettek. Beszéltünk sokat a magyar történelemről, a budapesti látnivalókról, a magyarok gondolkodásmódjáról. Búcsúzóul egy kubai kortárs verseskötetet kaptam a nagyon lelkes és kedves tanítványomtól, a könyvben a saját verse is szerepel. Mivel keveset tudok Kubáról, felkutattam még néhány írót és könyvet. Vágytam a kubai színekre (lásd a könyv borítóját), az illatokra (találtam is könyvet A szivarkészítő címmel), a dallamokra (rumba, salsa).
Pablo Medina The cigar roller című regénye nagyszerű színeket, illatokat és ritmusokat hozott hozzám. Egy kubából származó, de Floridában, Tampában letelepedett férfi életén és visszaemlékezésein keresztül mutatja be az Amerikába emigrált 2o.század eleji kubaiak hétköznapjait. A könyv nagyon hasonlít A belső tenger című filmre: mindkettőben egy haldokló, betegágyhoz kötött férfi életének elmúlt képei jelennek meg, amolyan keserédes formában.
Nem is gondolnánk, hogy Kuba valamikor nem is volt olyan messze Magyarországtól. A szocialista barátság jegyében például a kubaiak könnyebben eljutottak kis hazánkba tanulni, mint a közeli USA-ba. Az USA-ba most sem egyszerű a bejutás, akinek mégis sikerül, az mégis folyamatosan visszavágyik a szigetre, ahonnan csak eljönni lehet.
Idézem a tanítványom versét.
Laura Ymayo Tartakoff: Hopeless
They don't belong to me:
nor I to them-
neither London with her Westminster
and Christmas carols,
nor Cleveland with her blush-sky,
neither Geneva in her lake mirror
nor the whole of San Juan.
I know that in my birthplace Santiago,
which I don't remember,
it will be the same.
Belső tenger, film:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése