Lapszemle 2.

Az amerikai napilapokról már írtam egy összefoglalást. Most a gazdasági-üzleti hetilapokat venném nagyító alá.

Ritkán van alkalmam ezeket a magazinokat olvasni, de most itt van a nyár, ráérős reggelek, s olyankor átlapozom ezeket. The Economist nagyon hasonlít a HVG-re. Nem véletlenül, hiszen az otthoni lap designját, megjelenését erről a nagymúltú nemzetközi lapról mintázták. Vicces, sokat üzenő címlapok, s az egész világot átfogó magvas cikkek. Fókuszban az amerikai politika és gazdaság, de számtalan cikk és rovat szól az európai vagy éppen kínai, indiai és egyéb égtájak történéseiről. A mostani számban épp a magyar EU-elnökség végéről, a magyar alkotmányról volt egy összefoglaló, nem annyira pozitív kicsengéssel. A magazin köztudottan pártfüggetlen.

A Time és a Newsweek nagyjából hasonló az én megítélésem szerint. Könnyedebb formában és vékonyabb kivitelben íródnak, mint a The Economist. Figyelemfelkeltőek a fotói, cikkei egy-egy témát járnak körül, mostanában a nyugdíj- és betegbiztosítás, illetve a rák a fő téma. Kevésbé nemzetközi a látásmódja, nem annyira politikai fókuszú, ám mégis informatív. Kicsit olyan ez a két lap, mint otthon a Figyelő.

A The New Yorker a legújabb itteni felfedezésem. Mint ahogy a címe is mutatja new yorki magazin, főként new yorki hírekkel. A lap nagy része a megapolisz kulturális programjait ismerteti film- és színházkritikával, kiállítási ismertetővel, könyvajánlóval. Néhány nagyobb cikk szerepel benne aktuális témákról, a város életét, kulturáját, gazdaságát meghatározó személyekről és történésekről, most éppen az egyneműek házasságáról. Többnyire csak átlapozom, s egy-egy cikk van, amit elolvasok belőle.

A cikkek mellett a lapokban a hirdetéseket is szemügyre veszem. Hiszen mi sem árulkodik jobban az olvasók életmódjáról, mint a hirdetések, amik a lapokban megjelennek. Szakmai ártalom, hogy az egészségügyi és gyógyszerreklámokat külön szemlézem, van belőlük bőven.