Afrika

Mostanában elég sok afrikai élményem van. Ezeket szedem most csokorba.

Az egyetemen a legkedvesebb osztálytársam is afrikai, Kenyából érkezett. Általa személyes, kézzelfogható közelségbe kerültem ezzel a kontinenssel. A JCU-n több diák is tanul Nigériából, Kenyából, Szudánból. Közös bennük, hogy mindannyian profin beszélnek angolul, hiszen náluk az iskolai oktatás angolul folyik. Elég ellentmondásos országokból jönnek, s mégis simán megállják a helyüket a messzi Amerikában. Sőt: ösztöndijakkal vannak itt, otthoni osztálytársaik a Yale vagy a Harvard valamelyik szakján tanulnak (a JCU is ebben a sorban van!).

.

Egy kedves német barátom Dél-Afrikában egy nemzetközi, kormányzati tanácsadó cégnél dolgozik. Havi hirleveleiben szokott beszámolni a sok felfoghatatlan élményükről. Például most ott nyár van, s rövidnadrágos mikulások riogatják a gyerekeket. A természet csodálatos, néhány helyen a klasszikus Afrika, máshol meg egészen európai. S elképesztő az ellentmondás a gazdag fehér és szegény, bádogházas feketék között...

.

Nemrég láttam egy filmet, ami Nelson Mandela dél-afrikai elnökségének első izgalmas időszakát próbálja bemutatni. A főhőst Morgan Freeman alakitja szenzációsan, még az afrikai angol akcentust is elsajátitotta hozzá. Mandela elnöksége alatt olvadni kezdett a határvonal a feketék és a fehérek között, a film az ország válogatott rögbicsapatán keresztül mutatja be ezt a folyamatot. Megnézése ajánlott!

.

S hogy jön mindez az én amerikai tartózkodásomhoz? Hát úgy, hogy a lakosság jelentős része afro-amerikai (tilos a fekete szót használni), s évtizedekkel a feketék egyenlő jogainak kivivása után (Marint Luther King, 6o-as évek) is még mindig sok konfliktus, sztereotipia létezik. Például első nap az egyetemi munkámban - ahol a többség fekete - simán azt hitték, hogy én vagyok az új főnök. Szimplán a bőrszinem miatt...