Postaláda

A postaláda elég fontos szerepet játszik az életemben az utóbbi időben. Ugyanis nemcsak a nekem szóló leveleket és egyéb küldeményeket közvetiti, hanem az általam irt, feladásra váró boritékokat is eljuttatja a cimzetthez. De hogyan is történik ez?

Az egyik kedvenc filmemben (Ház a tónál) is főszerepet játszik egy postaláda. Annak idején, otthon nézve, nem értettem, mi a jó abban, hogy a postaláda kis zászlócskaszerű karját fel le huzogatják. Aztán itt élve rájöttem: jópofa találmány ez, okosan kitalálták az amerikaiak.

A feladásra váró leveleket itt nem kell bevinni a postahivatalba. Elég ha felbélyegzed, s beteszed reggel a saját postaládádba, s nem felejted el felhúzni a kis zászlócskát. Ez jelzi ugyanis a postásnak, hogy feladásra váró küldemény van. A postások sem zöld ruhában, félvállra akasztott táskával járnak, hanem jobbkormányos kisautóval, amiből ki sem kell szállni, ugyanis a postaládák szépen az út mellett vannak, épp olyan magasságú póznán, vagy keritésen, hogy az autóból kihajolva elérhessék. Ugyanigy a hazatérő autós lakók mielőtt behajtanak a házhoz, a garázsba, csak kinyúlnak a postáért az autóból.

Szóval húzogatom én szépen legalább hetente egyszer a kiszászlót. Küldözgetem a levélkéimet a világ minden táján élő ismerősöknek. S aztán várom, hogy nekem is hozzon valamit a posta.